Christopher Moore: Biff evangéliuma - Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Drága gyermekeim az Úrban, ez az a könyv amit el kell olvasnotok. Aki valaha is járt templomban annak azért, aki nem, annak meg azért.

Lássuk csak mit írhatnék erről a történetről én, mint túlvilági démon, akinek annyi köze van a ti világotok Istenéhez, mint zsidó gyereknek a szalonnához.

Na jó, először is, legyen valami emberi megközelítése a dolognak, íme, amit Lia kegyeskedett szavakba foglalni a könyvről a molyon: 

"A gyerekként átélt pokolian unalmas kényszer-hittanórák és jórészt nyitott szemmel alvással vagy ábrándozással töltött misék kitörölhetetlen emlékével a lelkemben igazán érdeklődve vetettem rá magam erre a könyvre, miután elolvastam a fülszövegét.

A vélemények és néhány idézet olvasgatása során már sejtettem, hogy szórakoztatni fog a könyv, de arra azért a legkevésbé sem számítottam, hogy az amúgy is zavaros kis lelkiéletemhez fog adni valami pluszt. Valami egész nagy pluszt. Többek közt megtudtam, hogy Józsua mellé tényleg szükség van egy Biffre, aki emberivé teszi azt, ami amúgy annyira magas, hogy földi halandó ésszel fel nem fogható, mégis mi a jó életről van szó tulajdonképpen.

Ez az első könyvem Christopher Moore-tól, folytatni fogom vele az ismerkedést abban biztos vagyok, de abban is, hogy bármi egyebet írt ezen kívül, a Biff evangéliumával befészkelte magát a kedvenc író-zsenijeim közé, mert elképesztő mit sikerült alkotnia ezzel a könyvvel. Gyakran hangosan nevettem, és nem bírtam megállni, hogy ne zaklassam a barátaim a könyvből vett idézetekkel.
A vége pedig számomra telitalálat volt. Úgy megkönnyeztem, hogy Húsvét ekkora hatást még nem gyakorolt rám.

Kegyetlen módon fél csillagot levonok, mert bár bőven ver olyan könyveket amiknek még régebben öt csillagot adtam, de azért a keleti utazások során volt néhány rész ami zötyögősebben ment, és néhány poén sem talált célba."

Mielőtt bárki megijedne, szó sincs arról, hogy a könyv valami szentfazék szarságaival lenne tele, engem aztán nem érintett mélyen a nagy vallásosság, csak rohadt jókat röhögtem azon a poénmennyiségen ami bele van sűrítve. És tele van szexszel. Ami mint tudjuk jó dolog.

Lia nem túlzott abban, hogy nagy hatással volt rá a könyv, utoljára ennyire Chuck Palahniuk irományaitól volt felpörögve. Amikről szemét módon nem írtam, mert engem annyira nem érdekelt. Oké, a Cigányút szexmániás része egész jó volt. De most nem erről van szó. 

Azért is örültem ennek a könyvnek, mert nem az volt vele a helyzet, hogy egy hónapig nyammogtunk rajta, hanem egy hét alatt ledaráltuk. Anyám, de jó volt! Azt hiszem kezdem kapisgálni nálatok ezt a vallás dolgot. Na mondjuk nem árt olyannal olvasni a könyvet, akinek volt már a kezében a Biblia, meg van némi ismeretanyaga belőle, mert akkor nem ér olyan meglepetésként, hogy nincs is olyan, hogy kétéltűek könyve, és a hegyibeszédben tényleg nem jár semmi a seggfejeknek. És gyümölcskosárról sem nagyon esik szó.

Zseniális egy könyv, tényleg, az elkövetkezendő sorokkal azon leszek, hogy erről áradozzak.

– Igazából azon gondolkodtam, hogy megváltom az emberiséget.
– Felejtsd el, Jozsó! Én mondom neked: a kőben van a jövő.

Az már az elejétől egyértelmű volt, hogy bírni fogom ezt a Biff gyereket, ráadásul mivel az ő evangéliuma, értelemszerűen az ő szemszögéből van az egész sztori. Annyira 100%-ban ember, hogy az már komolyan teljesítmény. Imádom és esküszöm hívő leszek, mert miért is ne?

A többi szajha üdvrivalgásban tört ki. (Ez a hang nagyon hasonlított ahhoz, ahogy most a mentők szirénáznak. Talán első hallásra bizarrnak tűnhet, hogy erekcióm van, ahányszor egy mentő elszáguld a hotel mellett, de csak addig, amíg nem ismeritek a történetét, Biff hogyan fogadott fel egy szajhát.) 

Nagyon tetszettek azok a részek, amik konkrétan az evangélium írása közben játszódtak, én szívesen olvastam volna még az angyallal töltött napjairól. Az a Raziel tényleg sötét, mint az éjszaka.

– És ti angyalok olyan erősek és szépek voltatok, akár az isteni képzelet, s az Urat és dicsőségét zengő éneketek elhatolt a világ minden sarkába, ám az Úr mégis úgy látta jónak, ha megteremt minket, a gyenge, perverz és profán embereket, igaz?
– Ha engem kérdezel, akkor indultak romlásnak a dolgok.
– Tudod, az Úr miért döntött úgy, hogy megteremt minket?
– Nem. Az Ő akarata kérdés felett áll.
– Mert ti mind barmok vagytok, azért. Olyan agyatlanok, akár a csillagok. Az angyalok csak szép rovarok. Az Életünk napjai egy tévéműsor, Raziel, egy színdarab. Nem valóság, érted?
– Nem.
És tényleg nem értette. Hallottam, hogy mostanság divat vicces történeteket mesélni a szőke hajúak végtelen butaságáról. Tippeljetek, kinél kezdődött.

Csábító, hogy ezen felbuzdulva elolvassam a Legbénább angyalt, mondjuk azt több helyen Christopher Moore igen-igen gyenge könyvei közé sorolják, szóval majd még meglátom. Itt viszont nagyon mulattatott az angyal balfaszkodása.

Az angyal elárulta, hogy meg fogja kérdezni az Urat, nem lehetne-e belőle Pókember.

Szóval ez lenne Raziel. Ekkora seggfejt, te jó ég!
De azért érdekessss...

– Raziel, van szerszámod?
– Szerszámom?
– Pöcköd, kéjrudad, farkad... van?
– Nincs – felelte értetlenül, hogy miért kérdezek ilyesmit. – Minek kellene nekem?
– Hát a szexre. Az angyalok nem szexelnek?
– De, csak nekünk nem kell hozzá ilyesmi.
– Akkor vannak női angyalok és férfi angyalok?
– Igen.
– És te női angyalokkal szexelsz.
– Úgy van.
– De mivel?
– Női angyalokkal. Most mondtam.
– Nem, úgy értem, van nemi szerved?
– Van.
– Megmutatod?
– Nincs nálam.
– Ó. – Megértettem, hogy vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudok.

Mondtam már, hogy elég eltökélt célom, hogy egyszer szexeljek egy angyallal? Eddigi olvasataim alapján elég sokféle van, de egyelőre bármilyen agyal megfelelne a célra. Még egy idióta is. 
Na de jöjjön még néhány kedvencem Bifftől. (Igazából az egész könyvet kiidézgethetném.)

– Nem akarok érzéketlennek tűnni, Rumi, de nem lehet, hogy azért vesztetted el az egész családodat, mert... hogy is mondjam... mert EGY KIBASZOTT GÖDÖRBEN ÉLSZ, BAZMEG?!

Oké, ez talán a szövegkörnyezetbe viccesebb, de basszus, egy gödör! Egy gödör! (Olvassátok el. Komolyan.)

Elhúzta arca elől a turbán végét, és rám mosolygott. Igézően gyönyörű volt a holdfényben. Még férfiruhában is. – Ezer módon tudok örömet szerezni a férfiaknak, és ezt szívesen meg is mutatom neked.
– Jó, de nekem ebből mi a hasznom? Mire jó nekem, ha tudom, hogy kell örömet szerezni a férfiaknak?

Nekem lenne egy-két szaftos kis ötletem, de ha erről én most elkezdek beszélni, akkor ez a poszt valószínűleg sosem kerülhet fel a blogra, mert:

– Biff, tudom, hogy te nem fogod fel, de én úgy vélem, Isten Fiával fajtalankodni nagyon-nagyon rossz dolog.

Az a nagy helyzet, hogy én tökéletesen felfogom, és éppen azért imponál a dolog. Nem véletlenül kajtatok templomba... Jó lenne találkozni ezzel a Jozsó gyerekkel, de komolyan.

– Azt mondom, keressük meg a bráhmanákat, és vegyük rá őket, hogy hagyják abba a fesztivált.
– Csak úgy berontunk a templomukba, és rájuk förmedünk?
– Ja.
– És ők engedelmeskednek?
– Ja.
– Néha olyan kis helyes vagy, Jozsó.

Olyan kis helyes, de tényleg. Csak azt nem vagyok képes felérni ésszel, hogy hogy a francba volt képes kibírni szex nélkül?! Hogyan? Nincs az az isten amiért én ennyire megváltó akarnék lenni. Amúgy is, mit ért vele? Azon kívül, hogy született egy ilyen szuper kis könyvecske?
Mindig úgy voltam vele, hogy az én nagyságos anyám egy igazi és utánozhatatlan lelketlen ribanc és a legrosszabb szülő az összes világon, de Jozsó faterjához képest szinte már jó arc, mert hát végül mégsem nyíratott ki soha, akármennyire is igyekezett vele.
Nem igazán értem a lényegét ennek az Istengyermeke dolognak. Mármint a gyakorlatban.

– Hogyan tanítsam az embereket az Isteni Szikrára? És mielőtt válaszolsz, jusson eszedbe, hogy itt Biffről is beszélünk.
– Meg kell találnod a megfelelő szót. Az Isteni Szikra végtelen, a hozzá vezető út nem. Az út kezdete a szó.

Már nem azért, de nem lehet, hogy azért nem érthető az egész, mert komplett hülyeség?

– Jozsó, démont színlelni olyan, mint a mustármag.
– Olyan? Hogy érted?
– Nem tudod, mi? Szerinted egyáltalán nem olyan, ugye? Na látod. Most már legalább tudod, hogy érezzük magunkat mi, amikor a dolgokat mustármaghoz hasonlítod.

Nem akarok itt most teológiai dolgokba belemenni - ó, dehogyisnem! - egy ilyen jó kis könyv kapcsán, de minek halt meg az a szerencsétlen? Itt vagytok kétezer plusz mínusz néhány év múlva, és mit ért el vele? Oké, oké, démon vagyok, tudom, ez a dolgom, hogy ilyen kérdéseket tegyek fel, de nem csak azért kérdezem, mert én olyan gonosz vagyok ám, hanem mert egyáltalán nem látom semmi foganatját ennek a nagy megváltásnak.
Tényleg valahogy így néz ki a helyzet:

– Fürge, bemutatom a barátomat, Jozsót.
– Nem vagyok Fürge – mondta a lelenc.
Fél órával később Fürge újra látott, és csodálatos módon a lábai is visszanőttek.
– Rohadékok! – kiabálta Fürge, ahogy elrohant új, rózsaszín lábain.
– Az Úr legyen veled – mondta Jozsó.
– Most majd meglátod, milyen nehéz egészségesen megélni! – kiáltottam utána.

 Az emberek már csak ilyen kis hálátlan dögök.

– Szóval mit láttál a sivatagban?
– Az Ördögöt.
– Az Ördögöt?
– Ja. Megkísértett. Hatalommal, vagyonnal, szexszel, meg minden. Visszautasítottam.
– Hogy nézett ki?
– Magas volt.
– Magas? A sötétség hercege, a kísértés kígyója, minden gonosz forrása, és csak annyit tudsz róla mondani, hogy magas?
– Elég magas.
– Remek, akkor már megismerem.

Most ez után kell még valamit mondanom?
Inkább kaptok még pár idézetet.

Józsua a szajha felé fordult, és gyengéden megérintette a homlokát.
– Menj, és többé ne ess bűnbe! – mondta neki latinul.
– Jó, de akkor miből éljek? Lapátoljak szart?

– Tudod, szeretem a világ összes gyerekét.
– Igen?
– Mindet. Zöldet és sárgát, feketét és fehéret.
– Jó tudni... hogy? Van zöld is?
– Dehogy. Csak szopatlak.

– Jozsó – súgtam neki rekedten –, ez totál dilinyós.
– Nem dilinyós, Biff, csak van tehetsége a hithez.

Ráment az éjszaka, mire János megemésztette, hogy Józsua a nem zsidókat is be akarja engedni Isten országába, de végül csak elfogadta, habár folyton kifogásokat keresett:
– Még a paráznákat is?
– Még a paráznákat is.
– Főleg a paráznákat – mondtam.

Na, akkor még nekem is van esélyem! Bár lehet, hogy ez csak az emberekre vonatkozik. Jajj, de rohadtul meg akarok ismerkedni azzal, aki a ti világotokat teremtette! Nem mintha odahaza annyira egyértelműek lennének a dolgok isten-ügyben, hogy most akkor ki is szülte meg pontosan a világot, de a ti drága Atyátok egy igazán érdekes fazon lehet, aki egy szadista állat, de kétségtelenül  jó a humorérzéke.

Egyetlen igen nagy bajom volt a könyvvel, mégpedig a vége. Az oké, hogy Lia végigzokogta, hogy mennyire fantasztikus és tökéletes befejezés, de én azért nem vagyok megelégedve.
Az is oké, hogy mindenki tudja, hogy mi lesz Jozsóval a végén, na de Biff!
Aki el szándékozik olvasni a könyvet - mert esetleg kedvet kapott hozzá tőlem -, annak SPOILER (nem mintha eddig nem akadt volna, de na, most ilyen rendes vagyok!), szóval ne olvassa tovább!

Öngyilkosság? Komolyan?
Úgy értem... Komolyan?
Baszott már át máskor is fülszöveg, de most kifejezetten:
"De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig."
Én azért többet vártam.
Öngyilkosság? Ez annyira, de annyira szánalmas.
Kurvára látványosan kicsinálja Júdást, aztán lelép a szirtről?
"Sajnálom."
Hát sajnálhatod is, baszd meg! Ez a drama queen befejezés annyira... annyira szar! Fúúú, de csalódtam miatta. Nem elég, hogy vége a jó kis sztorinak, amit még olvasnék bőven, na de egy ilyen vég? Igen, utána a nagy találkozás Marival, de az meg végig egyértelmű volt, hogy így lesz, hogy majd sétálgathatnak az új világban.
Tökéletes befejezés volt.
Na Lia, te csak kussoljál...

– Ki kellett volna tartanod – mondta Mari.
– Nem bírtam. Annyira fájt.
– Visszatért.
– Tudom, olvastam.
– Szomorú volt, amiért azt csináltad.
– Ja, én is.
– A többiek meg mérgesek voltak rád. Azt mondták, pedig neked volt a legtöbb okod hinni.

Úgysem fogod megérteni.
Mert hülyeség!

És amúgy SPOILER VÉGE.

Megint egész hosszú kis bejegyzésre sikeredett, a lényege pedig egy mondatban összegezve, újra:

Olvasd el ezt a könyvet!