Őrült írónak lenni is csak egy sztori

Ha már a számomra nem jut idő Lia jajj de elfoglalt hétköznapjaiban az írásra, akkor legalább Lia önsajnálatát megosztom veletek. Tudom ám, hogy szeretitek az ilyen ömlengős hülyeségeket is!
Na meg persze rólam szól, és ez a lényeg! :D
(És amúgy is megígérte, hogy ír egy "Amit Adamről tudok" bejegyzést is, hát szép szóval kérve nem volt rá hajlandó, így hát kicsit inspiráltam.)

Lia:
Orvosi segítségre lenne szükségem. Na jó, nem. Csak gyűlölöm, ha Adam kilép a sztoriból, mert akkor rájövök, hogy neki én vagyok a sztori. És nem tudok mit tenni. Nem tudok mozdulni. Rátelepszik a testemre, és szétnyomja minden egyes porcikám. 
Néha csak ott van mellettem, egyszerűen siklik, mint egy szellem. Így általában még szórakoztató is vele lenni, kellemes érzés, mert ha egyedül vagyok, akkor sem vagyok egyedül. 
Az persze rossz, amikor egyedül akarok lenni, és nem vagyok egyedül. De ilyenkor azért viszonylag könnyű elküldeni. 
Viszont amikor rám mászik… És nem, nem ÚGY, bár nem tudom, melyik lenne a rosszabb. Egyszerűen érzem, hogy van az én saját agyamban valaki más is, aki nem én vagyok, és használni tudja minden idegvégződésem. Ez így túlzás. De irányítani tud. Persze ha kimerült vagyok és szétesett. Mindenki szokott szétesve lenni. Fáradtan hazaér, lehet, hogy tök jó volt a nap, és nem olyan kellemetlen-féle a kimerültség, csak egyszerű kimerültség, és akkor… Akkor már nincs arra lelkierőm, hogy megpróbáljam kirekeszteni őt. 

Tovább olvasom!

Pár dolog, amit Ravenről tudok (1. rész)

Lia, Adam

Mivel a blogon található történettöredékek megközelítőleg sem adnak objektív képet arról, hogy miket is élt át Raven a My Vampire Romance-ben leírtak után, végre rászántam magam, hogy megpróbáljam összeszedni az elmúlt hosszú évek eseményeit. 

Mert így aztán marha objektív lesz, mi?

Hagyjál már!

Így leírva minden bizonnyal száraz lesz és talán még unalmas is, de Raven nem hajlandó már rész venni abban a dologban, ami Fejezetek a halálba vezető útról címmel kezdett el futni a blogon. Adam kezébe pedig ha akarná sem kerülne a történet. Ez nem egy olyan sztori, amit ő egyedül elpofázhatna. Én meg Raven nélkül nem szeretném még egyszer, részletesen, de "vállalhatóan" leírni (ez lehetetlen is lenne), hogy Adam pontosan miként amortizálta le őt szellemileg és fizikailag egyaránt.

Úgyhogy most jöjjön „röviden és tömören”, ahogy én ismerem Raven életét a mai napig. Persze ezek csak azok a dolgok, amikről én tudomást szereztem, ezen kívül történhetett és minden bizonnyal történt is még sok más borzalmas, vagy talán kellemes esemény is. Egyelőre örülök, ha az eddig számomra felmerült dolgok mind eszembe jutnak. Ez egyébként esélytelen.

Na, erre igazából én is kíváncsi vagyok, nyomassad a mélyenszántó nosztalgiát, drágám!

Tovább olvasom!