"Alkotnia kéne egy világot, ahol bennragadhat."

Annyi mindent csinálhatnék, most, hogy Adam teljesen békén hagy! A számtalan lehetőség közül mégis annál maradok, hogy azon agyaljak, mit a franc van Adammel.

Valójában tökéletesen tudom, mi a franc van vele. Lelépett egy sztoriba. Na de miért pont most? És miért pont ebbe a sztoriba? Jó, igazából ez is baromi könnyen megmagyarázható. Tökéletes időtöltés a számára egy szociopata sráccal közösen hullákat boncolni…

De valami nem stimmel.

De hogy mi…?

Amióta szoros kapcsolatot ápolok Adammel, pontosan Raven óta, azóta nem volt arra példa, hogy Adam ennyire elmerüljön valamiben. Teljesen logikus lépés tőle, hogy elhúzza a csíkot, mert már untatom, de Adam mindent szokott tenni, csak logikus lépéseket nem. Ezt amúgy is már vagy három éve meg kellett volna tennie. És akkor is meg tudta volna csinálni.

És most itt vagyok, és fogalmam sincs, mit akar Adam. Oké, ez így hülyeség. Johnt akarja. Johnt, Johnt, Johnt, és el is van vele, amíg ki nem szipolyozza teljesen. De hogyhogy ezt nem az én orrom előtt csinálja?

Tovább olvasom!

Új év, új vendég

"(...) A lába a legdurvább. Mintha a lábujjain járna, de baromi hosszúak és karmosak a lábujjai. Kicsit olyan, mintha tipegne. De mégsem. Baromi nagy karmok. De ápolt fajták. Most komolyan azt írtam, hogy ez a legdurvább benne?

Egy szál nyitott köpenyben robbant be hozzám. És ez azért nem zavart az első pillanatokban, mert az agyam képtelen volt feldolgozni, amit a köpeny alatt láttam. Illetve nem láttam. Sil nemtelen. Sehol semmi. Még köldök és mellbimbó sem. Semmi. Csak a lilásan bőrszínű bőr. Semmi.

Gondolhatod, hogy kellett Adamet arrébb paterolnom. Azonnal nekiállt zaklatni szegénykét, hogy nehogy már ne legyen semmi a lába között. Mondtam neki, hogy na, végre valaki, akit nem tud molesztálni. Adam erre csak megvonta a vállát: Van szája."