Csak egy átlagos este

(Ha már nincs Adam, valakivel csak kell beszélgetnem, különben megőrülök... Illetve azért kell beszélgetnem, mert már megőrültem. Részletkérdés.)

- Raven, ez a sztori sok!
- Khm…
- Csak egy picit, Raven, kérlek, már amúgy is fél 11 van, szóval kb. mindegy. Mármint nekem. Rajzolni már úgysem fogok. Ezt amúgy sem szeretném lerajzolni. Ahogy Oswald elad egy kislányt. Ez most úgy…. Sokkolt. Olyan rossz… Annyira szeretem Oswaldot. De ezt simán megcsinálja. Szegény Jim… Rev, ugye vigyázol Eugene-nel? Ő is akár az anyját is eladná olyan hatalomért, ami…
- Ezek szerint inkább te vigyázz Eugene-nal.
- Szerinted veszélyesebb lehet Adamnél?
- Már most veszélyesebb.
- Most szórakozol velem? Csak azért mondod, hogy továbbra is hagyjalak titeket békén!*
- Nem nekem fordul már meg a fejemben, hogy démonná teszem.
- Tudom, tudom, erről is van már tetkód, mi? Hol is?** Mindegy. Jobb is ez így. Ne engedj Eugene-nel beszélni, rendben?

Tovább olvasom!

Egy szívesség Jim Gordontól

Gotham, Jim/Oswald (Gobblepot) fanfiction
Első évad 18. része után.
A bétázásért Angelette-et illeti a köszönet. :) 

Tudom, ez Adam blogja, úgyhogy nem is tudom mi keresnivalója van itt (ez nem igaz, mert ki tudnám fejteni két oldalban) ennek a ficnek, de itt van, fogadjátok szeretettel és hátha vagytok olyan elvetemültek, hogy akár a sorozat ismerete nélkül elolvassátok. 
Oké, nem szövegelek többet, gyerünk!

Tovább olvasom!

Hogyan (ne) váltsunk meg egy világot – 1. fejezet

Eugene-t Júdzsínnak kell ejteni, a félreértések elkerülése végett.
Engem a csodálatos magyar anyanyelvemmel baromira zavar, hogy így kell írni, de hát most mit csinálja, ha egyszer így hívják szerencsétlent? Amúgy felőlem lehet Eugén, sőt, Jenő is, ha már itt tartunk, de franciásan az Özsen is megfelelő. Úgyhogy válogathattok.
Nekem azért marad Júdzsín.¹

*

Eugene egy mélygarázsban térdelt, összeverve, háta mögött megbilincselt kézzel, reszketve és zokogva. Már az egész fegyvertárát végigpróbálta, hazudozás, nyájaskodást, fenyegetés, vesztegetés, annyi ígérettel előrukkolt, aminek a teljesítésére három ember élete sem lenne elég. Minden hasztalannak bizonyult, úgyhogy maradt az aduász, a totális megalázkodás. Így a legőszintébb dolog, amit jelen helyzetben tehetett; zokogott, hátha azzal elveszi fogvatartója kedvét attól, hogy lepuffantsa. Na nem abban bízott, hogy a főnök szíve majd megenyhül egy bőgő huszonöt éves srác láttán, inkább az adta a reményt, hogy talán kellően szánalmasan fest ahhoz, hogy még agyonlőni se legyen őt érdemes. Mark Pratt számára azonban már a napnál is világosabbá vált, hogy minden oka megvan golyót röpíteni a kis görény szeme közé.
De előtte ki akarta élvezni az előjátékot.
Hiba volt.
Ha valaki olyan álmokat dédelget, hogy egy szép napon Caligo vezetője lesz, az egyszer és mindenkorra jegyezze meg; nincs pofázás, csak nyírd ki, aki kell, és kész.

Tovább olvasom!