Tizenhárom évnyi Adam (35 rajz)

Sziasztok! Így 2021 januárja alkalmából egy extra hosszú, képekkel telepakolt posztot hoztam nektek. Már azoknak, akik valami furcsa indíttatásból fakadóan még fellátogatnak erre a blogra.

 

Ezt a válogatást elsősorban saját magam szórakoztatására (és elborzasztására) készítettem, feltúrtam a gépem mappáit az évek során felgyűlt Adames rajaim után kutatva. 

(Kattintsatok a képekre a nagyobb méretért!) 

2008

 

Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legelső Adamről készült rajzom, de a nagyon koraik közt van, az biztos. 13 éve. Túl sok idő ahhoz, hogy vállalható legyen, hogy már minimum azóta körülöttem kísért...

 

 

2011

 

 

Erről sajnálom, hogy nincs jobb fotó, borzalmasan becsillog rajta a sok grafit. De talán annyira nem is kár érte.

 

 

Vektorgrafikus próbálokozásom, igazából így közel tíz év elteltével is egészen tetszik.

 

 

2013

 

Dream Team: Lucy, Adam, Chris és Raven. Ha jól emlékszem ezt még ide a blogra is feltöltöttem anno. 

 

2014

 

Itt éppen nem tudom mit éreztem/éreztünk. 

 

2015

 

Itt úgy tűnik nagyon megpróbált look-ot váltani, meg is lepődtem, amikor megtaláltam ezeket a rajzokat. Egyáltalán nem emlékeztem rá. 2015 elég kaotikus volt. 

Erre viszont nagyon is jól emlékszem, meg talán ti is. Szeretem ezt a rajzot.

Ez pedig... Ebbe még mindig beleborzongok. Valahogy esszenciálisan Adam.  Valami ott mélyen. Valami figyel. A test pedig csak szórakozás. 

 

2016

Ez a "kislányos" kis novellákhoz készült, amik közül a molyos Csillagles antológiában is megjelent. 

 

 

2017

Itt kezdtem el online digitális festéses kurzusokat nézni. Az arca nagyon béna lett, de a ruha tetszik. Az a szakadt kabátrész még mindig jól néz ki.

 

2018

Stílus keresgetés... Valami Tim Burtonös furcsaság. 

 

 

Itt meg emlékszem, mondtam neki, hogy pózoljon már, hogy gyakorolhassak, aztán ez lett belőle.

 

 

Ez is nagy kedvencem. Szeretem, amikor sikerül megragadnom a creepy énjét. 

 

 

... de azért azt is szeretem, amikor lehet vele hülyülni. :D 

 

Itt pedig erőteljesen érezhetőek meseillusztrátori ambícióim, Adam pedig nem maradhatott ki belőle. Nagy kedvencem ez is, még kiállítást is megjárt.

 

A realisztikusabb portréfestés felé kacsintgattam, de nem lett az igazi.

 

Arckifejezés gyakorlás. Ezek közt is van, ami nagyon találó lett. 

 

 

2019

 

Itt éppen azon sértődött be, hogy rákattantam a Crowley és Azirafael párosra a Good Omens sorozatból. :D Aztán kitalálta, hogy megszerzi magának a tökéletes partnert az örök életre. Just classic Adam.

 

 

 

A probléma az volt, hogy ez a kiszemelt a megjelent Poison of Love című könyvem Adrianje lett.

 

 

Nagyon akarta Adriant... Annyira, hogy elkezdtem róluk ilyen firkás képregényeket gyártani. 

 

 

 

Viszont megfogadtam, hogy csak akkor töltöm fel, ha minimum 30 "részig" eljutok.

 

 

Nagyjából 23 darabig jutottam. Nem lett szép vége. De azért szórakoztató visszaolvasni őket, elég jó volt az Adrian-Adam duó, már amíg... Tudjátok. Just classic Adam. Ha netán érdekelnének titeket ezek a skeccsek, tulajdonképpen ide feltölthetem a többit is...

 

Ez már a 2019-es Inktober kihívásra készült. 

 

 

És ez is. Ennek az a sztorija, hogy Chris felfedezte, hogy benne is hasonló erők rejlenek, mint Adamben, és Adriannel együtt megpróbálták bezárni Adamet egy kockába, hogy ne okozhasson több galibát. 

 

 

2020

Adamet bezárni? Ugyan már. Ez is olyan igazán Adames firka lett. 

 

 

Meg ez is. Megtetszett neki a papos hittérítés, de aztán nem lett belőle nagy cucc. 

 

 

Inkább elkezdett megint Ravennel kavarni. 

 

 

 
Még sárkánnyá is változott érte. Egy ideig eljátszadoztak ezzel a sárkányos, lovagos fantasy világgal, aztán... Ennek sem lett szép vége. Ravent azóta nem láttam. 

Adam pedig elkezdett Chrissel kavarni. És undorítóan klassz párt alkottak! O.o De tényleg, mint a zsák a foltját. 

 

 

Annak, hogy hónapokon keresztül, sőt, vagy egy fél évig működött köztük a dolog, és TÉNYLEG működött, annak egyetlen oka van, de azt Adam nem hagyja, hogy csak így kitálaljam. 

 

 

Aztán ennek is vége lett, annyi különbséggel, hogy Chris hagyta ott Adamet. Meg kell jegyeznem, hogy Chris igen ügyessé nőtte ki magát az elmúlt több mint mint egy évtized alatt.

 

 

  

Én pedig tovább haladtam digitális festés terén. 

 

 

Aztán 2020 végére megint a meseillusztrációs irány. 

2021

Az idei évet pedig szintén egy realisztikusabb Adammel kezdtem. Az ecsetkezelés jobban tetszik itt, mint az előző, oldalról készült képen. Viszont ott a színek erőteljesebbre sikeredtek. Persze ezen még dolgozhatnék. 

 

Hát, ennyi lenne ez a "kis" gyűjtemény, a teljesség igénye nélkül. 

Ha már nem írok vele, legalább ennyit lássatok ebből a seggfejből. 

Amúgy csókoltat mindenkit.

Tovább olvasom!

Chris, a nemváltó démon-vámpír-félszirén

Chris, aki gyakran felbukkan, de mindig csak mellékszereplőként.
Egy kiírtott faj félvéreként kezdte életét, aztán párszáz évvel később azt is végignézte, ahogy az egész világa elpusztul.

Jelenleg egy barátságos ki kávézó tulajdonosa, két szépséges kislányt nevel, jórészt egyedül. Na meg a kávézó alkalmazottai (és gyakran vendégei) is örömmel kisveszik gyerekvigyázásból a részüket. Tulajdonképpen Raven is felvehetné az apa-szerepet a kislányok életében, de valószínűleg mindenki jobban jár, ha nem teszi.

És Chrisnek jó ez így.

Jó az úgy, hogy a nagyobbik kislányt, Cerliest, egy Daniel nevű sráccal fogadta örökbe, a sráccal, akivel tényleg élhettek volna férj és feleségként. Raven viszont féltékeny lett, és Daniel… Nos, Daniel eltűnt.

A másik gyerkőcöt pedig Adam szó szerint lepasszolta Chrisnek, mondván, hogy majd ha elég nagy lesz, és nem kell pelenkázni és gügyögni neki, akkor eljön érte.

Chris nem fogja neki visszaadni. Semmi pénzért, és semelyik világért. De ez egy hosszú, hosszú történet.

Chris pedig, miután a házban már mindenki alszik, Raven pedig valahol máshol váltja meg a világot, csak elégedetten és nyugodtan bevackolja magát a kényelmes ágyába és olvas. Romantikus és kissé bugyuta történeteket emberekről, angyalokról, vámpírokról, bármiről.

Bármelyik pillanatban minden darabokra hullhat körülötte, mindent elveszíthet, ami fontos neki, de mégis… Élvezi, ami éppen van.

Halvány fogalmam sincs, hogy ezt hogy csinálja.

------------------------------------------------------------

És mi a helyzet a bloggal?

A szeptemberi fellángolás ellenére, vagy éppen miatt Adam megint csak felhagyott a velem való közös munka erőltetésével.

Én meg inkább rajzolok.

Nagyon sokat rajzolok, szinte minden nap. Ha érdekel titeket (ez esetben jelezzétek valahol kérlek), ami úgy összességébe Adam világához kapcsolódik, azokat szívesen feltöltögetem ide is. Egyébként például tumblr-ön megtalálható a rajzaim nagy része.

Tovább olvasom!

He's a goner

Rajzolásban mostanság produktívabban érzem magam, mint írásban…

Raven és a már többször látott lila gömb, amiből csak nem sikerül kiszedni az ő igazi és örök szerelmét. Talán azért, mert az sosem létezett. De az is lehet, hogy csak szimplán szét röhögi az agyát az egészen.

Zene is jár hozzá, csak hogy teljese legyen a hangulat:

Tovább olvasom!

Adam nélkül sincs hiány szemétládákból

Ő itt a Szőke.

Mit tudni róla? Nagyjából annyit, hogy valami köze van Bill Cipherhez. Hogy mi a köze, az egy remek kérdés, tekintve, hogy az említett démon Gravity Fallsban egy háromszög, semmi több. Viszont a fanok közt sikerült magának valamiféle (igen változatos) emberi alakot szereznie. És a Szőke elég sok minden lenyúlt magának ebből, a ruháját viszont határozottan a Black Parade-ből szerezte.

A kétes kiléte miatt a nevét is homály fedi, próbáltam meggyőzni róla, hogy a Soren egészen passzol hozzá, de hosszútávon a legkevésbé sem ragaszkodott hozzá. Viszont rövid időre James, a pszichológus bőrébe bújt, és sikeresen kigyógyította Adamet önmagából.

Szóval összességében igen, ezt a szőke szemétládát kell okolni azért, hogy Adam most darabokra esve, és mégis nagyobb egységben mint valaha, kering az univerzumban. Vagy multiverzumban. Nézőpont kérdése.

Tovább olvasom!

Nothing left to say...

... avagy klisésebb cím nem jutott eszembe.

Szóval tudom, hogy biztos bőven van rajta hiba, de... Ennél közelebb még eddig nem jutottam.

Tovább olvasom!

Amikor a démon rászabadul az internetre

Hali, itt Lia.
Gondolkodtam azon, hogy egy sopánkodós bejegyzést fogok írni, miközben Adam rendítetlenül lóg az ask.fm-en, és az idiótábbnál idiótább kérdésekre válaszolgat szakadatlan lelkesedéssel. 
Hihetetlen mennyi hülyeséget képes elviselni. Ahelyett, hogy erről regélnék nektek, inkább lefirkáltam, hogy hogyan is néznek ki az utóbbi napjaim. Ha már úgyis elhatároztam, hogy többet fogok rajzolni. 

Sajnos mindig megragadok az ilyen vázlatoknál. Aztán ezt a rajzot hátha folytatom, ha Adam a további napokba is ennyi időt akar elfecsérelni a neten.
Igazából hagyom neki, hátha legalább kicsit kiéli most magát. Szép álom.

Tovább olvasom!

Firkák

Szóba került már nem egyszer, hogy ha már fényképet nem tudok dimenziókon keresztül feltölteni magamról, akkor legalább rajzoljak. Meg is tetszett az ötlet, viszont nem olyan egyszerű rajzolni, mint gondoltam. Odahaza persze tudok, volt időm megtanulni, a probléma természetesen Liával van. Ki mással lenne? Mondjuk még csak nem is az a gond, hogy ő totál béna a rajzoláshoz - mert grafikus a kis drágám, vagy legalábbis valami olyasmi lesz, "ha nagy lesz" -, hanem hogy ketten rajzolni ugyan azzal a testtel, na az vicces. És naná, hogy Lia balkezes! Oké, oké, hát démon vagyok, ne mondjam már azt, hogy nekem olyan nagy probléma hogy jobb vagy bal kéz, de basszus, évezredeken keresztül nagyrészt jobb kézzel rajzoltam, úgy kényelmes. Meg egyébként is úgy normális. Odahaza nem igazán elterjedt dolog ez a balkezes szarság. Jó, tudom, nálatok se, de nálunk tényleg furcsaságnak számít.

A lényeg az, hogy nem adtam föl a dolgot!

Az eredmény pedig, nos...  Fura.

Tovább olvasom!