A könyv, aminek rólam kéne szólnia
Posted in könyv
Üdv néktek drágaságaim!
Tudom, tudom borzasztó régen írtam már nektek, legutoljára is csak Lia pofázott.
Leginkább abból az okból kifolyólag nem jelentkeztem, mert nem volt kedvem. Bocs. Úgy tűnik, a világotok messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, de ez igazán nem a ti hibátok.
Viszont hoztam nektek egy kis kézzel is fogható olvasnivalót "kedvenc írónőnk" tollából. Tudjátok, a csaj, aki eladta nekem a lelkét, hogy író lehessen. Emlékeztek még, igaz?
Én elég határozottan emlékszem. Khm...
No, lássuk, mit hozott össze.
Annyira azért nem, mintha én lennék benne.
Igen, meg vagyok sértve, rendben?
Legalább egy hangyapöcsnyi szó eshetett volna arról, amikor befűztem Natalie agyát, hogy milyen jó móka világok közt mászkálni. Nem csak olyan sejtelmes utalások, mint hogy:
"Ha elég sokat kóborolsz a világmindenségben, előbb-utóbb biztosan összefutsz olyasvalakivel is, aki megtanít az efféle trükkökre."
Efféle trükkökre! Mintha valami bűvész lennék, aki cuki nyuszikákat varázsol elő a cilinderből, nem pedig A Világ Kibaszott Ura! Úgy meg fogom szívatni Natalie-t, hogy ti olyat még nem láttatok!
Persze imádom a kiscsajt. Mindig imádom, ha valakit lehet szívatni, de hát ismertek.
Tehát. Április 25-28. Könyvfesztivál Budapesten, a Millenáris parkban, ahol április 27-én a Főnix Könyvműhely standjánál Lia is dedikál. Vagy ki. A ti világotokban valóságosabb alteregója, ha ez így jobban tetszik.
A lényeg, hogy ha éppen arra jártok, nyugodtan menjetek oda hozzá, és basszátok le, hogy miért nem a velem írt sztorikkal zaklatta a kiadókat.
De azért megvehetitek a Poison of Love-ot is (neten is meg lehet majd rendelni), hogy legalább képben legyetek ki az a Natalie Bat.
Ja, és én is osztogatok ám aláírást a Könyvfeszten! Csak szóljatok Liának, hogy ne a béna nevét kaparja papírra, hanem adja át nekem a terepet!
Na, addig is csók, drágaságaim!
Ui.: Ti mit szóltok ehhez a vérlázító pofátlansághoz, hogy nem Rólam szól a könyv?
Tudom, tudom borzasztó régen írtam már nektek, legutoljára is csak Lia pofázott.
Leginkább abból az okból kifolyólag nem jelentkeztem, mert nem volt kedvem. Bocs. Úgy tűnik, a világotok messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, de ez igazán nem a ti hibátok.
Viszont hoztam nektek egy kis kézzel is fogható olvasnivalót "kedvenc írónőnk" tollából. Tudjátok, a csaj, aki eladta nekem a lelkét, hogy író lehessen. Emlékeztek még, igaz?
Én elég határozottan emlékszem. Khm...
No, lássuk, mit hozott össze.
„Az ember hajlamos mindent megtenni azért, hogy megvédje, akit szeret.
Hadd meséljek el egy történetet arról, hogyan tettem tönkre imádott énekesem és egy komplett rockbanda karrierjét.Az univerzum rendjének felborításáról már nem is beszélve.”
Hát, nem rohadt jól hangzana ez az én számból? Hát nem?
Oké, az első mondatot leszámítva.
Bár, tudok én nagyon is védelmező lenni! Akit szeretek, azt megvédem. Amíg szeretem. Egy pedig ugyebár kitarthat egy-két napig, vagy akár az örökkévalóságig.
No, hát mit is írjak én erről az egész Liának megjelenik a
könyve felhajtásról.
Mert hát Lia kikönyörögte, hogy blogoljak valamit, aztán meg folyamatosan magyaráz, hogy de
ne húzzam le a sztorit, és ne spoilerezzek, mert azt úgy is törli. Szóval még mindig a szokásos mederben a kapcsolatunk.
Amúgy is, Lia drágám, mégis hogy mondhatnám, hogy ez a te könyved?
Talán a te neved van rajta? Nekem innen nagyon nem úgy tűnik…
Lényeg, a lényeg: van ez az április 25-én megjelenő könyv, ez az időutazós,
rockbandás, 1999-ben játszódó tiniregény, amiben még a köszönetnyilvánításnál
sem kaptam egyetlen sort sem, pedig ha valaki, akkor ÉN aztán megérdemeltem
volna.
És még a nevem sincs leírva benne!*
Hát a pofám leszakad, komolyan mondom! Raven meg nem ott virít, baszki? Oké, hogy az is mindössze egyszer, egyetlen kósza mondatban, de na. Ez pofátlanság, Lia, nem azért mondom…
Hát a pofám leszakad, komolyan mondom! Raven meg nem ott virít, baszki? Oké, hogy az is mindössze egyszer, egyetlen kósza mondatban, de na. Ez pofátlanság, Lia, nem azért mondom…
* Oké, rendben, az én nevem is le van írva egyszer, de nem
az általatok is olyan jól ismert Adam, hanem a kevésbé érdekfeszítő Dylan. Annak a testnek már amúgy sem
veszem semmi hasznát.
Viszont ahogy a név-kérdésből is láthatjátok, ha a Poison of Love nem is rólam szól, de tagadhatatlanul az én kis szabad bejárású
univerzumomban zajlanak az események. És ez tudjátok mit jelenet? Azt, hogy
konkrétan csak Lia holtteste akadályozhatja meg, hogy elszórakozzak majd egy
kicsit a husi-musi Adrian Arronnal.
Ja, hogy mégis ki a retek az az Adrian Arron? Tessék, itt a könyv fülszövege:
Natalie Bat, az ízig-vérig rocker kamaszlány bármit megtenne azért, hogy találkozhasson kedvenc rockbandája, a Poison of Love imádott énekesével, Adrian Arronnal. A bármit pedig igen tág fogalom, kiváltképp, ha az ember édesapja egy időgépen dolgozik egy kétes hátterű cégnél.Izgi, mi?
Így történhet, hogy Nat egy osztályba kerül rajongása tárgyával, a leendő rocksztárral. Adrian azonban tinédzserként közel sem olyan, amilyennek egy szerelmes rajongó a hírhedt frontembert képzeli.
1999-ben még nyoma sincs letölthető mobilalkalmazásoknak, a slágerlistákat popbandák uralják, a képregényhősökért rajongók egytől egyig csodabogárnak számítanak. Valaki pedig mindvégig a fiatalokon tartja a szemét, mert pontosan tudja, mihez vezethetnek a meggondolatlan, tizenéves Natalie tettei…
Annyira azért nem, mintha én lennék benne.
Igen, meg vagyok sértve, rendben?
Legalább egy hangyapöcsnyi szó eshetett volna arról, amikor befűztem Natalie agyát, hogy milyen jó móka világok közt mászkálni. Nem csak olyan sejtelmes utalások, mint hogy:
"Ha elég sokat kóborolsz a világmindenségben, előbb-utóbb biztosan összefutsz olyasvalakivel is, aki megtanít az efféle trükkökre."
Efféle trükkökre! Mintha valami bűvész lennék, aki cuki nyuszikákat varázsol elő a cilinderből, nem pedig A Világ Kibaszott Ura! Úgy meg fogom szívatni Natalie-t, hogy ti olyat még nem láttatok!
Persze imádom a kiscsajt. Mindig imádom, ha valakit lehet szívatni, de hát ismertek.
Tehát. Április 25-28. Könyvfesztivál Budapesten, a Millenáris parkban, ahol április 27-én a Főnix Könyvműhely standjánál Lia is dedikál. Vagy ki. A ti világotokban valóságosabb alteregója, ha ez így jobban tetszik.
A lényeg, hogy ha éppen arra jártok, nyugodtan menjetek oda hozzá, és basszátok le, hogy miért nem a velem írt sztorikkal zaklatta a kiadókat.
De azért megvehetitek a Poison of Love-ot is (neten is meg lehet majd rendelni), hogy legalább képben legyetek ki az a Natalie Bat.
Ja, és én is osztogatok ám aláírást a Könyvfeszten! Csak szóljatok Liának, hogy ne a béna nevét kaparja papírra, hanem adja át nekem a terepet!
Na, addig is csók, drágaságaim!
Ui.: Ti mit szóltok ehhez a vérlázító pofátlansághoz, hogy nem Rólam szól a könyv?
Ezer gratuláció a könyvhöz Lia!!
VálaszTörlésBevallom egy ideje nem követem a munkásságodat, de pár évvel ezelőtt elengedhetetlen volt a napjaimhoz egy pár fejezet kedves Adam barátunk kalandjaiból.
Most pedig kiadják egy könyvedet? Esküszöm még egy könnycseppet is elmorzsoltam, hogy "Igen, én tudtam hogy sikerülni fog!" :D
További sok sikert kívánok Neked(Nektek)!
Nagyon szépen köszönöm, borzasztóan jól esik ezt olvasni! :)
TörlésHosszú út volt, de az biztos, hogy megérte! :D
(Adam meg előbb vagy utóbb úgyis összehozza magáról a könyvet, úgyhogy igazán nem kéne mártírkodnia... :D)
Gratulálok! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :))
TörlésGratulálok a könyvhöz :)
VálaszTörlésAzért még mindig reménykedek, hogy Adamről is fog szólni egy. :D
Köszönöm szépen! :))
TörlésŐ is reménykedik benne, bár a következő sem róla fog szólni. De azért abban legalább lesz egy icipici csöpp szerepe.
Gratula a könyvhöz!
VálaszTörlésEsküszöm véletlen visszatévedtem annyi év után ide és meglepődve látom, hogy bár csak egy poszt, de az idén is aktív még az oldal. :) Remélem lesz szerencsém olvasni a könyvedet. Remélem azért ez a blog sem felejtődik el teljesen :D
Köszönöm szépen, nagyon örülök (meg hát Adam is :D), hogy még akadnak visszajáró lelkek a blogra. :)
Törlés