Fejezetek a halálba vezető útról III. - Bizalomjáték a blöffkirállyal

Adam
Északi partvidék, Gulhem, óriási kilapított focilabdára emlékeztető ezüst sportaréna, minden városba kell belőle minimum egy.
Igazán nem kérettem magam sokáig, mire az én egyetlen kis cicám meggyőzött, hogy ugyan már hozzam el a mai fellépésére, ami nagyon, de nagyon sokat jelentene neki.
Örömmel teljesítettem a kívánságát, cserébe csak eperfagyit kellett nyalogatnia a farkamról.
Ezt pedig ő teljesítette örömmel.

Tartott tőle, hogy rossz szokásomhoz híven nem fogok rendesen viselkedni a barátaival – néhány halálos fenyegetés, ilyesmik –, de az utóbbi három nap lepedőszaggató és élvezetes sikolyoktól hangos szex-kalandjai után szinte már kezdett megbízni bennem. Annyira édes! Hogy lehetnek ennyire idióták a halandók? (Jó, jó, ne általánosítsunk Gerard miatt mindenkire.) Ha néhány napig nem viselkedem vadállat módjára, akkor máris szinte rendes embernek tűnök. Talán többet kéne így múlatnom az időt.

Tovább olvasom!

Fejezetek a halálba vezető útról II. - Vésd a neved a karomra!

Gerard
– Bízol bennem? – suttogta kéjes vigyorral. Az ujjai lecsúsztak a hímvesszőmről, végigsimított a belső combomon.
– Nem. – Óriásit nyeltem, és két kézzel markoltam a vörös bársony ágytakarót.
– Helyes! – vigyorodott el. Ne, csak ezt a vigyort ne!
A kastélya harmadik emeletének egyik igazán grandiózus hálószobájában voltunk, ahol a berendezési tárgyak megőrizték az előcsarnokhoz hasonló gótikus stílust. Az ablakok nyitva, a holdvilág, mint a fény egyetlen forrása, kísérteties derengéssel árasztottal el az egész szobát.
Adam feltérdelt az évszázadokkal ezelőtti gótikához képest igencsak modern – lehet, hogy a legújabb innovációs –, elképesztően kényelmes matracon, én pedig meztelenül és felajzva feküdtem a lábai között.
Tudtam, hogy én vagyok a legelcseszettebb balfasz, amiért újra egy ágyban vagyok azzal, aki hetekkel ezelőtt nemi erőszakot követett el rajtam, most pedig álló farokkal várom, hogy újra megtegye.
Futnom kellett volna, menekülni, elküldeni, hogy soha többé nem akarom látni. Természetesen utánam jött volna, és esze ágában sem lett volna tágítani, de talán ha így teszek, akkor kapásból megöl, vagy megöl mindenkit, akit szeretek, engem pedig halálra kínoz, és ezzel az egésznek egy nap leforgása alatt vége. Esetleg egy hét.
De én belementem az ő eszelős játékába, pusztán azért, mert mindennél magasztosabb dolognak éreztem, hogy a vámpír velem akar lenni.

Tovább olvasom!

Fejezetek a halálba vezető útról I. - Szükségem van rád (My Vampire Romance folytatás)

Meglepetés!
Ellentétben a My Vampire Romance-szel, ezek kevésbé összefüggő részek lesznek, inkább csak kiragadott jelenetek a Ravennel töltött közös napjainkból, egészen addig, amíg...
Nos, kellemes olvasást kívánunk! ;)
(Mármint kívánok én, meg Lia. Raven meg utál mindenkit, mint mindig. Bezzeg a régi szép időkben milyen kis optimista volt!)

Tovább olvasom!