Neil Gaiman: Amerikai istenek

Eddig a Coraline-t [x] és a Temető könyvét [x] olvastam Gaiman-től, és azok is tetszettek, de mindig volt bennük valami kis apróság ami miatt úgy éreztem, hogy hát jó-jó, de azért valami még kéne hozzá, hogy az Elveszett próféciák [x] nyomába érjen. Persze az Elveszett próféciák és az Amerikai istenek is ég és Föld, de most szembesültem vele igazán, hogy Gaiman tényleg egy zseni, és nem csak gyerekekről szóló történetek terén.

Meg is lepett rendesen, amikor az elején az egyik istennő szépen „lenyelte” a kuncsaftját. Valahol ott tudatosult bennem, hogy hohó, ezt azért nem biztos, hogy olvasnám majd a kisiskolás gyerkőcömnek.

Az emberek hisznek, gondolta Árnyék. Az emberek ilyenek. Hisznek. És nem vállalnak felelősséget a hitükért: a világra hívnak bizonyos dolgokat, de nem bíznak hitük teremtményeiben. Benépesítik a sötétséget – kísértetekkel, istenekkel, elektronokkal, mesékkel. Az emberek álmodnak és hisznek: és a hit, a sziklaszilárd hit az, ami miatt a dolgok megtörténnek.

Tovább olvasom!

Only lovers left alive

Lia, Adam, szóval a szokásos. 

A mai terv eredetileg egy Neil Gaiman: Amerika istenek összefoglaló lett volna, aztán eljutottunk Lokiig, aztán meg oda, hogy ugyan már, nézzük meg az Only lovers left alive-ot, mert már eddig is éppen eleget vártunk vele.
(korábbi bejegyzés a témáról: http://adamvampire.blogspot.hu/2013/12/tom-hiddleston-adam-vampir.html)

Hogy röviden mi a reakcióm a filmre? Hát nagyjából ez:

 Mélységesen csalódtam a druszámban.

Én a magam részéről ott kezdeném, hogy elképesztően hülye húzás volt Adammel együtt megnézni a filmet, de mivel tegnap este más jelentkezőt nem találtam rá a közelemben, így hát...

Tovább olvasom!

Christopher Moore: Ördögöd van!

Nem túl bizakodva álltam neki ennek a könyvnek, mert bár a címe már azonnal megfogott, egy kicsit utánaolvasva elég rossz kritikákat kapott.
A fülszöveg azonban olyan bizalomgerjesztő volt, hogy képtelen voltam nem belekezdeni:

Mindenkinek van ördöge, télen is, nyáron is. Van, aki tagadja, van, aki nem tud róla, sőt olyan is akad, aki büszke rá. Hősünk, Travis, a kiugrott papnövendék szeretne megszabadulni ördögétől, akit egyedül ő láthat, a többiek csak akkor, ha… de ezt úgyis megtudják.

Papnövendék? Ördögök? Ide nekem! Bár azt végig nem értettem, hogy miért nem lehetett a demont démonnak fordítani, miért kellett az ördög elnevezéssel szórakozni, amikor ha másban nem is - bár erről szerintem bőven vitába lehet bonyolódni -, de hangulatában van különbség.

Az tény, hogy közel sem a legjobb könyv, amit valaha is olvastam, a Bifftől meg aztán tényleg fényévekkel le van maradva, de szerencsémre nem úgy kezdtem neki, hogy valami Biff-szerű humordömpinget vártam, csak egyszerűen kíváncsi voltam, mit hozott ki démon témából az író.

Tovább olvasom!