"Az ember egy idő után mindent megun... Akkor jön a pingvin."

Tervezek valami hosszabb dolgot is írni a helyzetek jelenlegi állásáról, de pillanatnyilag arról kell nyafognom, hogy momentán miért hiányzik Adam a legjobban.
Azért, mert nem lökhetem elé ezt a kis... kisssssss... Hát ezt itt!



Valószínűleg az elképesztő Adam-hiányból eredő űrt próbálom kitölteni minden jött ment gennyes kis gonoszkával, de ebből a Gothamből kapásból három karakter van, akit úgy ahogy van, zsebre vágnék. Aztán az is előfordulhat, hogy TÉNYLEG ilyen baromi jó kis nyomorékokat hoztak össze ebbe a sorozatba. Egyelőre elvagyok Pingvinnel, de minden bizonnyal csak epizódok kérdése és Nygma valamint Jerome is felkerül a "nekem ez kell!" (szigorúan mint karakter) listára. 

Tovább olvasom!

What if I say I'm not like the others?

... avagy Raven megmenti a világot.
Régen is szerettem ezt a számot, de most még jobban tetszik. Mondjuk nem nagyon van más választásom.

I'm just another soul for sale... oh, well
The page is out of print
We are not permanent
We're temporary, temporary
Same old story

Annyira kíváncsi vagyok, mikor fog elkezdeni Raven újra énekelni. Na meg hogy hogyan... Ha valahogy így ( = jól ), akkor én... Huhh. Akkor már én is megkérdőjelezem, hogy volt-e valaha bármiféle My Chemical Romance szerű dolog az életében.

Tedd azt, amitől félsz!

Néha már megfogadtam magamban, hogy nem fogom szép lassan átalakítani ezt a blogot "Adam blogja" helyett "Lia blogjává", de bocsánat, akkora a kísértés... Mert hát mindenki (oké, biztos nem mindenki) találkozott már ilyen-olyan önmegvalósításra és pozitív gondolkodásmódra sarkalló nagyon bölcs Facebook-on terjedő posztokkal, de nekem most egy olyanon akadt meg a szemem, hogy azt hittem az agyam eldobom. Ez annyira... De annyira...

... Buta?

Tovább olvasom!

Találgatások

A tények.
Elkezdtem írni egy amolyan röpke fic-szerűséget Dan Wells „Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiája” alapján, azon felbuzdulva, hogy Adam a Szörnyeteg Úr könyv (http://moly.hu/konyvek/dan-wells-szornyeteg-ur) végén bejelentett, hogy ő simán kicsinálná Johnt… És én hülye rákérdeztem, hogy hogyan csinálná. És Adam belekezdett az előadásába. Illetve fogta magát, áttranszformálódott tizennyolc éves goth sráccá és beíratta magát a claytoni gimibe.

Egy csomó ideig írtam a sztorit Adam szemszögéből, és szokás szerint közben hozzáfűztem egy két megjegyzést, aztán arra lettem figyelmes, hogy Adam nem valami kommunikatív velem. Aztán meg kb. egyik percről a másikra elkezdtem John szemszögéből írni. Tudjátok – vagy nem tudjátok… – írogatok szépen, olyan kifejezetten írós állapotban, és egyszer csak hoppá! Más szemszögből az egész. Tudom, nem valami jó ez így, hogy csak nekem van bármi fogalmam arról, hogy milyen Johnról hadoválok itt. A lényeg, hogy John egy karakter, és veszélyesen gyorsan állt rá az agyam. De talán ennek nincs is köze Adam eltűnéséhez.

Nagyjából január 5. óta kuss van Adam részéről. Lassan egy hónapja. Hihetetlen.

Ennyi ami biztos.

Tovább olvasom!