Mi a helyzet?
Újra itt, drágáim!
Az utóbbi napok fényében rám tört a blogolhatnék. Igazából akartam mesélni a Rómában tett kirándulásunkról, arról, hogy kerestem Isten, és annyira megtetszett az a sok rohadt nagy templom, hogy elhatároztam, hogy vallást alapítok. De ahhoz kell egy világ is. Igen, igen, a Föld, de... Jah. A Föld. Hagyjuk már a Földet. Csinálok majd magamnak egy világot. És akkor tényleg én leszek Isten.
Jah, lehet, hogy rám ragadt némi isten-komplexus, de Vatikán elég inspiráló volt.
Hogy isteni terveimen kívül mivel töltöm a mindennapjaimat? Nos, kamaszok viharos szerelmi életébe ütöm az orrom, mert ha valamiben, hát a szerelemben igazi szakértő vagyok. Komolyan, párkapcsolati tanácsokat kéne adnom. Annyira imádni valóak!
Doriánnál is olyan piszkosul élveztem az emberlétet, hogy én azt el sem tudom mondani. Szégyen, nem szégyen. Doriánt is olyan piszkosul élveztem... Hogy mi van vele? Nos, Liával megegyeztünk, hogy ő nem jöhet át ide. Nem szokásom a kompromisszum kötés, de kivételesen be kell látnom, hogyha átrángatnám Doriánt, akkor éppen Dorián lényege szűnne meg létezni. Benne pont az a tökéletes, hogy ember és halandó, és mit sem sejt a különböző valóságok kusza hálójáról.
Milyen világot építsek?
Ó, persze, Ravennek van világa, Adamnek is rögtön kell, már hallom is Lia rosszmájú megjegyzését. Mert dumálni azt tud, a Doriános sztorit bezzeg nem írja. Hihetetlen, de még mindig nem képes megírni, hogy bezártuk Kamillát a pincébe. Oké, logikus lenne azt mondani, hogy írjam meg én, másszak be én Dorián fejébe, de akkor megint összekuszálódik az egész, mert úgysem tudnék magamról szubjektívan írni, ennyire azért már mindenki ismer... Ha egy pillanatra is megkaparintanám Dorián elméjét, akkor Dorián kapásból belém szeretne, és megint csak ott tartanánk, hogy pont Dorián lényege veszne el. Nem is olyan könnyű ez az írás dolog. Azt viszont nem értem, miért pont azon kell Liának kiakadni, hogy elraboltunk egy csajt, és elszórakoztunk vele párszor. Főleg Dorián, mert engem nem is igazán hagyott hozzányúlni... Nem azt mondom, hogy olyan húde részletesen és naturalisztikusan le kell azt írni! De igazán nem kéne így a vége előtt néhány oldallal feladni. Kamilla szegény egy naiv kiscsaj volt, aki beleszeretett egy pszichopatába. Szerintem még tök tanulságos történet is lenne a mai fiatalság számára, hogy bizony nem vicces dolog beleszeretni egy kéjgyilkosba. Igazi nevelő célzatú iromány lenne!
Persze, csinálhatnék még egy ilyet, mint a Dorián világa, másik sráccal. Egy fokkal mondjuk érzékenyebb sráccal. Doriánból azért elég egy. Meg ha nem lenne elég, akkor is ott lenne Nick.
Talán még a blogolásra is újra rákattanok.
Az utóbbi napok fényében rám tört a blogolhatnék. Igazából akartam mesélni a Rómában tett kirándulásunkról, arról, hogy kerestem Isten, és annyira megtetszett az a sok rohadt nagy templom, hogy elhatároztam, hogy vallást alapítok. De ahhoz kell egy világ is. Igen, igen, a Föld, de... Jah. A Föld. Hagyjuk már a Földet. Csinálok majd magamnak egy világot. És akkor tényleg én leszek Isten.
Jah, lehet, hogy rám ragadt némi isten-komplexus, de Vatikán elég inspiráló volt.
Hogy isteni terveimen kívül mivel töltöm a mindennapjaimat? Nos, kamaszok viharos szerelmi életébe ütöm az orrom, mert ha valamiben, hát a szerelemben igazi szakértő vagyok. Komolyan, párkapcsolati tanácsokat kéne adnom. Annyira imádni valóak!
Doriánnál is olyan piszkosul élveztem az emberlétet, hogy én azt el sem tudom mondani. Szégyen, nem szégyen. Doriánt is olyan piszkosul élveztem... Hogy mi van vele? Nos, Liával megegyeztünk, hogy ő nem jöhet át ide. Nem szokásom a kompromisszum kötés, de kivételesen be kell látnom, hogyha átrángatnám Doriánt, akkor éppen Dorián lényege szűnne meg létezni. Benne pont az a tökéletes, hogy ember és halandó, és mit sem sejt a különböző valóságok kusza hálójáról.
Milyen világot építsek?
Ó, persze, Ravennek van világa, Adamnek is rögtön kell, már hallom is Lia rosszmájú megjegyzését. Mert dumálni azt tud, a Doriános sztorit bezzeg nem írja. Hihetetlen, de még mindig nem képes megírni, hogy bezártuk Kamillát a pincébe. Oké, logikus lenne azt mondani, hogy írjam meg én, másszak be én Dorián fejébe, de akkor megint összekuszálódik az egész, mert úgysem tudnék magamról szubjektívan írni, ennyire azért már mindenki ismer... Ha egy pillanatra is megkaparintanám Dorián elméjét, akkor Dorián kapásból belém szeretne, és megint csak ott tartanánk, hogy pont Dorián lényege veszne el. Nem is olyan könnyű ez az írás dolog. Azt viszont nem értem, miért pont azon kell Liának kiakadni, hogy elraboltunk egy csajt, és elszórakoztunk vele párszor. Főleg Dorián, mert engem nem is igazán hagyott hozzányúlni... Nem azt mondom, hogy olyan húde részletesen és naturalisztikusan le kell azt írni! De igazán nem kéne így a vége előtt néhány oldallal feladni. Kamilla szegény egy naiv kiscsaj volt, aki beleszeretett egy pszichopatába. Szerintem még tök tanulságos történet is lenne a mai fiatalság számára, hogy bizony nem vicces dolog beleszeretni egy kéjgyilkosba. Igazi nevelő célzatú iromány lenne!
Persze, csinálhatnék még egy ilyet, mint a Dorián világa, másik sráccal. Egy fokkal mondjuk érzékenyebb sráccal. Doriánból azért elég egy. Meg ha nem lenne elég, akkor is ott lenne Nick.
Talán még a blogolásra is újra rákattanok.
0 megjegyzés: