Neil Gaiman: Amerikai istenek

Eddig a Coraline-t [x] és a Temető könyvét [x] olvastam Gaiman-től, és azok is tetszettek, de mindig volt bennük valami kis apróság ami miatt úgy éreztem, hogy hát jó-jó, de azért valami még kéne hozzá, hogy az Elveszett próféciák [x] nyomába érjen. Persze az Elveszett próféciák és az Amerikai istenek is ég és Föld, de most szembesültem vele igazán, hogy Gaiman tényleg egy zseni, és nem csak gyerekekről szóló történetek terén.

Meg is lepett rendesen, amikor az elején az egyik istennő szépen „lenyelte” a kuncsaftját. Valahol ott tudatosult bennem, hogy hohó, ezt azért nem biztos, hogy olvasnám majd a kisiskolás gyerkőcömnek.

Az emberek hisznek, gondolta Árnyék. Az emberek ilyenek. Hisznek. És nem vállalnak felelősséget a hitükért: a világra hívnak bizonyos dolgokat, de nem bíznak hitük teremtményeiben. Benépesítik a sötétséget – kísértetekkel, istenekkel, elektronokkal, mesékkel. Az emberek álmodnak és hisznek: és a hit, a sziklaszilárd hit az, ami miatt a dolgok megtörténnek.

Tovább olvasom!

A nyolcoldalú tükör másik lapján

(„Limitált olvasmány”, tehát addig díszeleg a blogon ami Lia vagy Adam meg nem gondolja magát. Vagy egymást.)

Annyira absztrakt társalgás, hogy szinte már teljesen reális.
Aki értelmet talál benne, annak kedves egészségre.

Tovább olvasom!

Only lovers left alive

Lia, Adam, szóval a szokásos. 

A mai terv eredetileg egy Neil Gaiman: Amerika istenek összefoglaló lett volna, aztán eljutottunk Lokiig, aztán meg oda, hogy ugyan már, nézzük meg az Only lovers left alive-ot, mert már eddig is éppen eleget vártunk vele.
(korábbi bejegyzés a témáról: http://adamvampire.blogspot.hu/2013/12/tom-hiddleston-adam-vampir.html)

Hogy röviden mi a reakcióm a filmre? Hát nagyjából ez:

 Mélységesen csalódtam a druszámban.

Én a magam részéről ott kezdeném, hogy elképesztően hülye húzás volt Adammel együtt megnézni a filmet, de mivel tegnap este más jelentkezőt nem találtam rá a közelemben, így hát...

Tovább olvasom!

Firkák

Szóba került már nem egyszer, hogy ha már fényképet nem tudok dimenziókon keresztül feltölteni magamról, akkor legalább rajzoljak. Meg is tetszett az ötlet, viszont nem olyan egyszerű rajzolni, mint gondoltam. Odahaza persze tudok, volt időm megtanulni, a probléma természetesen Liával van. Ki mással lenne? Mondjuk még csak nem is az a gond, hogy ő totál béna a rajzoláshoz - mert grafikus a kis drágám, vagy legalábbis valami olyasmi lesz, "ha nagy lesz" -, hanem hogy ketten rajzolni ugyan azzal a testtel, na az vicces. És naná, hogy Lia balkezes! Oké, oké, hát démon vagyok, ne mondjam már azt, hogy nekem olyan nagy probléma hogy jobb vagy bal kéz, de basszus, évezredeken keresztül nagyrészt jobb kézzel rajzoltam, úgy kényelmes. Meg egyébként is úgy normális. Odahaza nem igazán elterjedt dolog ez a balkezes szarság. Jó, tudom, nálatok se, de nálunk tényleg furcsaságnak számít.

A lényeg az, hogy nem adtam föl a dolgot!

Az eredmény pedig, nos...  Fura.

Tovább olvasom!