Irány a nyár... kösz, inkább kihagyom!

Édes drágaságaim, 2-3 hétre előre láthatólag itt hagylak benneteket. Ne zokogjatok, kérlek, mert én is sírni fogok! ;)

Megyek Balatonra, süttetni a hasam.

Na persze… éppen ez az, hogy ezt a nyaralást most azt hiszem, inkább kihagyom, és haza megyek Priscilláékhoz, ott pedig még egyelőre nem sikerült megoldanom a net-kérdést, de majd ráállítom egy kedves ismerősöm az ügyre, és ha sikerül, azt észre fogjátok venni! ;)
Jegyezzétek meg, hogy én egy nagyon kedves, és törődő vámpír vagyok, mert megtehetném, hogy derékba török mindent, és nem megyek sehova. Ezt tessék szépen értékelni! (Akinek inge, az vegye magára, de sürgősen!)

Addig is majd zaklatom kicsit Gerardot*, most már úgyis piszkálja a csőrét, hogy mégis hogyan tudna magának tökéletes életet szerezni annyi „szenvedés” után. Persze ott lebeg felette a nagy kérdés, hogy vajon hajlandó lenne-e tönkretenni egy életet, hogy ő visszakapja azt, amit száz éve „elhagyott”, de néhány hetet adok neki, és el fog múlni ez a dilemma.
A ti Gerardotok meg tökéletesen alkalmasnak tűnik arra, hogy befogadjon más világból jött lelkeket az elméjébe. Na, majd ez is elválik. Én drukkolok nekik. Olyan felfordulást tudnának csinálni pikk-pakk, amilyenről én egyelőre csak álmodozok! De ami késik, tényleg nem múlik, ezt volt időm megtapasztalni öröklétem során. Csak éppen pontosan ezek azok a helyzetek, amikor utálok várni! Addig azért nem szeretnék itt rostokolni, amíg ti szépen megöregszetek.

Legyetek rosszak amíg nem vagyok, élvezzétek az életet, tegyetek meg mindent, amihez kedvetek szottyan, hiszen a tietek rövid, és bármikor elbaszhat mondjuk egy teherautó. Vagy elszórakozhat veletek egy vámpír, aztán az utolsó csepp vérig kiszívhatja belőletek az életet. Oké, erre lássuk be egyelőre jóval kevesebb az esély, mint a kamionos dologra. 

 Csókoltatok mindenkit, remélem, nem felejtetek el a kis szünet alatt! ;) Hiányozni fogtok!

* Aki nagyon nem lenne képben Gerard ügyben, mert nem erről a térről bukkant rá a blogomra, annak röviden tömören:
(spoiler annak aki a ficet olvassa,, de azt hiszem ez már senkit sem érdekel)
Gerard Way a My Chemical Romance nevezetű ugri-bugri tiniband (mit fogok én ezért kapni, te jó ég… xD) cukipofa énekese, akivel egy másik világban már finoman szólva elszórakoztam. Konkrétan addig szekáltam, amíg le nem ugrott egy szikláról. Csak sajnos az én számításaimmal ellentétben nem halt meg eléggé, és két kedves barátom vámpírrá tette, hogy ők is játszadozzanak vele. A többi már történelem...