29/3.nap: Írd le a napodat nagy részletességgel
Posted in 29 napos kihívás, bemutatkozás, mindennapok
Gondolom, most éppen egy aktuális napom kéne.
Világuralom tervezgetés, bulizás, szex, bulizás, vérivás,
beszélgetés, vérivás…
Valahogy így. A sorrend változó.
Na, és akkor részletességgel.
Kezdjük mondjuk ott, hogy… hümm, úgyis Jázminnal írjuk azt a regényt amit már említettem egy előző bejegyzésben úgyhogy jöjjön egy vele töltött napom.
Reggel fölkel, én még alszom egy ideig, mert hova az a nagy sietség. Ja, azért azt hozzáteszem, hogy Jázmin bizonyos szempontból az „élettársamnak” mondható, viszont nem vagyunk ugyan abban az univerzumban, magyarra lefordítva, neki ott van a teste, én pedig csak egyfajta „szellemként vagyok jelen” miközben odahaza fekszem a kellemes ágyamon, afféle meditatív állapotomban. El tudjátok képzelni, hogy működik ez? Ha nem, akkor kérdezzetek, TALÁN válaszolok bővebben is. ;)
Szóval Jázmin fölkel, összeszedi magát (órákon keresztül szenved, hogy mit vegyen fel, aztán a hajával és a sminkkel még vagy egy-egy óra), és irány az iskola. Már ameddig nem volt még nyári szünet…
Kezdjük mondjuk ott, hogy… hümm, úgyis Jázminnal írjuk azt a regényt amit már említettem egy előző bejegyzésben úgyhogy jöjjön egy vele töltött napom.
Reggel fölkel, én még alszom egy ideig, mert hova az a nagy sietség. Ja, azért azt hozzáteszem, hogy Jázmin bizonyos szempontból az „élettársamnak” mondható, viszont nem vagyunk ugyan abban az univerzumban, magyarra lefordítva, neki ott van a teste, én pedig csak egyfajta „szellemként vagyok jelen” miközben odahaza fekszem a kellemes ágyamon, afféle meditatív állapotomban. El tudjátok képzelni, hogy működik ez? Ha nem, akkor kérdezzetek, TALÁN válaszolok bővebben is. ;)
Szóval Jázmin fölkel, összeszedi magát (órákon keresztül szenved, hogy mit vegyen fel, aztán a hajával és a sminkkel még vagy egy-egy óra), és irány az iskola. Már ameddig nem volt még nyári szünet…
Most annyi az egész, hogy otthon
punnyad, én pedig próbálom felrázni, hogy csináljon már valamit. Ő pedig vagy
csinál, vagy csak hisztériázik, hogy már megint túlságosan belepofázok az
életébe. Duma, duma. Elképesztően idegesítő tud lenni. Megadok neki mindent,
pénzt, leendő karriert, ő meg csak nyafog megállás nélkül. Van egy természete
a csajnak, az biztos! De még elviselhető.
Úgyhogy elvagyunk nappal, regény írok, beszélgetünk,
vitatkozunk, ismerkedek a világgal, utazgatok erre-arra, idegenekkel is
elkezdek csevegni, akár neten, akár élőbe, hogy minél több embert megismerhessek
a világából. Az izgalmasabb napokról meg most nem írok, mert akkor nem marad
semmi a regényhez. Ott majd kaptok nagy részletességet, ne féljetek! Nem lenne célszerű, ha most ellőnék minden
szaftos kis sztorit, mert akkor mégis ki olvasná el a könyvet? Mondjuk, aki nem
olvassa ezt a blogot, de részletkérdés.
Estefelé miután már egy napra kellőképpen kiszórakoztam
magam a világban, „hazautazom” (vagy éppen hozzátok, ahogy most is teszem), ha történt valami különleges arról beszámolok a
drága húgocskámnak, Priscillának, esetleg elmegyek a pubba, hogy szórakozzak
még egy kicsit fajtámbeliek között.
Természetesen kajálni is kell valamikor! Attól függően,
hogy éppen milyen kedvem van, lehet ez egy „futó kaland”, és azonnal megölöm az
áldozatom, de előfordul, hogy csak kicsit iszogatom belőle, aztán majd
folytatás következik. Esetenként életben hagyom, de ez tényleg elenyésző.
Természetesen,
ha az illető megfelel az igényeimnek, akkor egy kis szexuális együttlét is
belefér. A legtöbb esetben megfelel. Jobban mondva alapból olyat keresek, aki
megfelel. :D Ezt is részletezzem? Vagy akkor ki kéne rakni valamiféle korhatárt
a blogra?
Maradjunk annyiban, hogy kezdésként kilesem az áldozatot, megfigyelem,
hogy milyen a stílusa, milyen közegből jött, és ha nagyon nem bírok magammal,
akkor egy kis gondolatolvasásra is folyamodom, de igyekszem magam visszafogni,
mert ez általában csak elrontja a mókát. Tényleg csak elengedhetetlen esetben
szoktam telepátiához folyamodni. Meg ha éppen olyan kedvem van.
Tehát, megvan a
kiszemeltem, gyorsan felkapok valami olyan ruhát, amiben azon nyomban
lenyűgözöm. Bárki, bármit is mond, az emberek úgyis az első pillantásból vonnak
le messzemenő ( az esetek 99%-ában hibás) következtetéseket, és ha már valami kezd gyanús lenni, akkor is
visszakanyarodnak oda, hogy „de olyan megnyerő a kisugárzása”. Úgyhogy jön a
beetető szöveg, az ámítás. Kedves szavak, viccelődés, flörtölés, hamis adatok
megosztása a kilétemről, ha mélyebben belemegyünk az ismerkedésbe, akkor komoly
beszélgetések, és igazából itt dől el, hogy mi az áldozat elkövetkezendő sorsa.
Ha megfog amit néhány óra, esetleg perc alatt mutat a személyiségből, akkor nem
ölöm meg azonnal, esetleg fel sem fedem neki, hogy vámpír vagyok, és folytatom
az egész szemfényvesztést az elkövetkezendő napokban.
Ha viszont túlontúl
mindennapi az egyed, akkor jöhet egy gyors és szenvedélyes, vagy éppen (a
részéről) szenvedős szex, vérivászattal egybekötve, aztán ég vele!
Ez egy finom megfogalmazása volt annak, hogy megdöglik.
Ez egy finom megfogalmazása volt annak, hogy megdöglik.
Ilyen egy átlagos napom.Ennél jobban részletezni most nem fogom. Talán majd máskor...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNem tudom mièrt...de èn sajnállak. Ìrtad hogy van "èlettársad" meg hugod de èn mèg is úgy èrzem hogy süt a magány abból amit ìrtál...ès mintha kersenèl valamit/valakit
Törlés+Bejelölhetlek facen, lenne egy pár kèrdèsem:)
Egész nyugodtan jelölj be! :D
Törlés