Sherlock, UFO-k, slash (ez azért egy bizarr sztori címe lehetne)

Két írói válság között legalább Lia is kitölti valamivel az idejét. (Aztán húzunk vissza Biff evangéliumát olvasni.)

A kérdések Reyklanitól származnak.

(A felállás a szokásos: Lia, Jómagam)

1) Hogyan találtál rá a Sherlok BBC-re? 
Barátnőm kattant rá először a sorozatra, aztán pont akkor mentem át hozzá egy hétvégére, amikor végignézte az első évadot, és nagyon lelkesedett, hogy mennyire jó, és alig várja, hogy a második évadot lássa. Már rég fent voltak akkor a részek a neten, én meg mondtam, hogy hát tőlem elkezdhetjük nézni a második évadot együtt, csak nem függnek annyira össze a részek, hogy ne értsek semmit az első évad nélkül.
Na hát ott ültem az első percekben, Johnon bomba, én meg azt se tudtam hogy akkor most pontosan melyik Sherlock meg melyik Moriarty... Aztán kitisztult a kép; az a nyomott fejű a Sherlock. A történet hagulata rögtön megfogott, viszont a rész első fél órájában azzal voltam elfoglalva, hogy hogy nézhet ki egy ember ennyire furán. Aztán rájöttem, hogy ez a fura valójában elképesztő jóképűséget jelent.
Szóval így ismertem meg. Második évad, első rész, durr bele a közepébe. 
Ez ám az érdekfeszítő történet.

2) Mit tennél ha elrabolnának az UFOk?
Ez azért attól is függne, hogy milyen szándékkal rabolnak el. Ha csak úgy ismerkedési alapon, akkor szívesen elbeszélgetnék velük.
Én ufónak számítók?
Mint Unidentified Flying Object? Attól függ, hogy álltok az űrhajóval.
Szarul, de büszkén.
Na várjál, most halál komoly építitek az az űrhajót?
Nem, csak egy helyben fekve és meditálva várom, hogy megtestesüljek más világokban is. Még szép, hogy építjük!

Tovább olvasom!

Festmények, szobrok, Queen meg miegyéb

Liának megjött a kedve a válaszolgatásra, én pedig kihasználtam az alkalmat.
A színjelölés a szokásos: Lia, Adam

Raistlin kérdései

1. Melyik táncformát sajátítanád el a legszívesebben?
Tangó.
Valami nagyon különleges, ősi rítustáncot. Majd keresek egyet ami megfelel az elképzelésemnek. Ha nem találok, majd szerzek egy magányos, istentelen törzset, bevetek nekik egy-két hókuszpókuszt, aztán megkoreografáltatom velük a tiszteletemre szóló lépéseket.

2. Melyik az a festmény, amit szívesen kiakasztanál a szobád falára?

Csontváry Kosztka Tivadar: A Taorminai görög színház romjai 

Oké, ez konkrétan a szobám fala lenne.

 

Tovább olvasom!

Jé, van vezetéknevem?

Úgy éreztem eljött az idő, hogy felfedjem előttetek valódi énemet.
A Nevem.

Tovább olvasom!

"Mikor születtél? Mikor tettek vámpírrá?"

Elég sok mindenről pofáztam már itt, de ezt a témát mindig szépen kikerültem, aranyos kis félválaszokkal felelve. Most se lesz másképp, de legalább bőven fogom kifejteni azt a félválaszt.

Kezdjük ott, hogy egyáltalán miért szántam rá magam, hogy erről írjak, amikor aki követi a blogom már egy ideje, annak feltűnhetett, hogy halálosan untatnak az ilyen ósdi témák, úgyhogy nem is igazán akaródzom erről áradozni. Na de ha erre van igény drágáim, mit csináljak? Mindent a közönségért! Első kérdések között szerepel az esetek 99%-ában, hogy hány éves vagyok, mikor születtem, ilyesmik. Ezt odahaza megoldom egy gyors, random szám lediktálásával, és az áldozat máris a földhöz veri a seggét örömében, hogy mennyit megtudott rólam (igaz, Rev?), és ennyivel le is van rendezve a dolog. Komolyan, annyiféle életkorúnak kiadtam már magam, hogy lassan utoléri azt a számot, amennyi idős vagyok.

Szóval hány éves vagyok? Több ezer.
Mondjuk ezzel nem mondok elvileg nagy újdonságot, mert egy korábbi bejegyzésemben már a maják is szóba jöttek.
Na de hogy jön ki ez a több ezer év? Nézzük most az egyszerűbb verziót, nagyon-nagyon lecsupaszítva:
Bőven az odahazai Első Időszámítás előtt születtem, nem kevés évvel. Akár itt is számolhatunk ezresével, de sajnos senki sem volt, aki igazán pontosan lejegyezte volna, nem szorgoskodtak olyan serényen az idő meghatározásával, mint felétek. Hogy szépítsük még a dolgot, nálunk az időszámítás sem a Jézuska szerint megy, mert mint már ezt is említettem párszor, hozzánk be sem kukkantott. Tudom, ti sem mindenhol innentől számolják, meg ezzel a sok szökőév vacakkal, meg naptármódosításokkal igen kusza nálatok is a helyzet. E témában kedvencem a kitalált középkor elmélet.
Visszakanyarodva hozzánk. Az Első Időszámítás onnan datálta a történéseket, hogy Fáklyás Mennon letelepedett a Szív közepén.
Na látjátok? Ez a baj az ilyen kérdésekkel, mint például évek számolása, mert most akkor el kéne kezdenem mesélni arról is, hogy ki a rák volt Fáklyás Mennon, és elhihetitek nekem, hogy momentán rohadtul nem érdekel. Komolyan mondom, megpróbálok nektek találni valakit, aki rajong a történelmünkért (Andoron kívül, mert ő ahhoz "túlságosan elfoglalt"), és szívesen elmesél nektek mindent. Amúgy a Szív az egy földrész, bár a neve csalóka, mert szerintem közel sem annyira szív alakú, mint nálatok Olaszország csizma alakú. Esküszöm, rohadt jól néz ki Európa azzal a csizmával!

Na oké, akkor az addig megvan, hogy még bőven időszámításunk előtt éldegéltem, meg még az előtt tettek vámpírrá. Igen ám, csak nálunk cirka 3100-körül, nagyjából befellegzett az emberi civilizációnak a jóvoltunkból, úgyhogy akik túlélték a mini-apokalipszist (szintén jóvoltunkból), azok az "Új Világtól" kezdték újra számolni az időt, ez lett az úgynevezett Második Időszámítás. Annak igazából még az elején járunk, úgyhogy a koromat tekintve nem sokat nyom a latba. Pár száz év ide-vagy oda, igazán eltörpül az ezrek mellett. Különben is, egy halhatatlan lény teljesen máshogy érzékeli az évek múlását, mint egy halandó, de gondolom ez azért triviális.

Ó, igen, és ez az egyszerűbb verzió. Gondolhatjátok, milyen lehet a bonyolultabb. Az valahova a világunk teremtéséhez nyúlik vissza.
Szóval egyezünk ki egyelőre az egyszerű "több ezer" kifejezésben, mit szóltok hozzá? Persze ez nem fog olyan sokáig ennyiben maradni, mert ha készül egy regény rólam (ami persze készül), abban bizony bőven ki lesznek fejtegetve ezek a dolgok, csak nem én leszek, aki erről regél. Rev biztos meg fog vele próbálkozni, de ő még egy kis csutka az alig száz évével, úgyhogy nem hiszem hogy értelmes történelem órát tudna tartani. Bár van pár jó kis könyv a témában, úgyhogy ha csinál egy szép kis gyűjtőmunkát, akár lehet is belőle valami...Lia is szereti a témát, úgyhogy még bármi megeshet.

Végül pedig jöhet a kedvenc kérdésem, amit annyiszor vágnak a fejemhez,hogy tényleg unom:
"Ha több ezer éves vagy, miért viselkedsz/beszélsz/írsz/mozogsz úgy mint egy kamaszfiú (vagy rosszabb esetben, mint egy óvodás)?"
Erre a válasz egyszerű, és nagyon nagyon boldoggá tenne, ha meg is értenétek: Azért, mert öregebb vagyok, mint hogy azt el tudnátok képzelni, és annyi mindenen mentem keresztül, hogy azt egy emberi lény csak akkor tudja feldolgozni, ha valóban létezik lélekvándorlás, és az összes előző életének minden egyes másodpercére emlékszik, évezredekre visszamenőleg. Tehát inkább vagyok örökké megújuló, fiatal lékek, mint egy múltba temetkezett ősöreg entitás.

Ennyi lenne most így hirtelen. Nem tudom kielégítettem-e bárkit is ezzel a kis szösszenettel a koromat illetően, de ne várjatok tőlem sokkal többet, mert ha valamire, hát arra megesküszöm, hogy a lényeg midig a jelenben van, és teljesen felesleges a nagyon-nagyon régmúlt előrángatása. Tudom, egy vámpírokról/démonokról szóló  regényhez elengedhetetlen. De ez még nem a regény. Ez az én valóságom, és jelenleg pont olyan korszakomat élem, amikor jobban érdekel a ti világotok, a blogolás, az ismerkedés, mint hogy odahaza félistent (vagy egészet?) is játszhatok. Azt már meguntam.

Tovább olvasom!

Nyelv, itt és ott

Alig lett perverz a cím... Mmm.

Aysha felvetett egy nagyon érdekes témát az egyik megjegyzésében: a nyelv. Mármint a beszélt nyelv.
Jó, tudom, Gizi is nyúzott már ezzel, és mindjárt lelkiismeret furdalásom is lesz, hogy akkor még nem voltam hajlandó ilyen "részletesen" válaszolni, de azóta már sikerül rájönnöm, hogy ha nagyobb közönséghez "beszélek", néha kénytelen vagyok ilyen bennfentes információkat megosztani az én kis világomról, különben tényleg úgy néz ki, mintha csak össze-vissza hadoválnék itt világokról. Ne mintha így nem azt tenném, de legalább kaptok valami információt is, na! Hátha valaki boldog lesz tőle.

Szóval, Aysha afelől érdeklődött, hogy én milyen nyelven kommunikálok az én kis emberi szolgámmal, ő érti-e az én nyelvemet, vagy én az övét, egyszóval ki az aki "fordít". 
A legegyszerűbb az lett volna, hogyha fel sem hozom ezt a különböző nyelvek témát, és akkor valahogy mindenki egyértelműnek venné, hogy én odahaza is magyarul tárgyalok. Mint az amerikai filmek jó részében, ahol hopp, mindenki tud angolul. Tisztelet persze a kivételnek. Szóval nem, sajnos nem tudom ilyen egyszerűen lerendezni ezt a dolgot, hogy egy világuralomra vágyó vámpír miért pont egy ilyen jelentéktelen nyelvem kezd el pofázni. Igazából ez is a kihívás része. 

Ha ez megnyugtat, én se vagyok nyelvész doktor, arról Andor tudna évekig regélni, hogy pontosan melyik nyelv hogy, mikor, merre, mettől, meddig változott. Andorról már azt hiszem meséltem itt-ott. Egy elbaszott zseni, aki mindent tud, csak a létezést élvezni nem.
Én annyit tudok hozzáfűzni a nyelv-ügyhöz, hogy az én anyanyelvem felépítése nagyon hasonló volt a tietekéhez ( = magyar), viszont jópár éve (százasával kell érteni...), egy egyeduralmú világnyelv vette át a hatalmat, mindenki azt használja felénk, ami praktikus és egyszerű, de sajnos ez nem egyezik annyira a nálatok most térhódító angollal, mint amennyire szeretném.
Itt megemlítem érdekességként, hogy például náluk My Chem albumoknál Gerardék témái ugyan egyezőek a tietekkel, "angolul" énekli, de gyakran teljesen más, nálatok nem ismert kifejezéseket használnak benne, így pedig már néhol a ritmus, a dallam is változik. Jó mi? Mondjuk így is úgyis elég pocsék az a három lemezük, a némi nyelvbeli eltérés nem sokat dob a latba.

Én pedig hogy kommunikálok... nagy előnyöm, hogy, mint már írtam, egy magyarhoz hasonló nyelvtani rendszert már alapból ismertem, így ez a szerencse kölcsönös a kis szolgámmal, de amúgy gondolati szinten minden csak képekben, és érzésekben jelenik meg, csak később "kódolja őket át az agy" szavakká. Az meg hogy kinek az agya, ez igazából szerintem kölcsönös, és változó.
Fú, de marhára tudományos vagyok... De azt hiszem ez a lényeg.

Na ne kíméljetek, bombázzatok az ilyen kérdésekkel, még a végén azt is meg fogom számolni, hogy hány rohadt csontom van. Bár ehhez arról is el kéne kezdenem itt okoskodni, hogy egyáltalán miből áll a testem, mert azok a csontok nem olyan csontok, mint amik bennetek vannak.
A szemfogam viszont 3,5 cm körül van (kérlek, ne térjünk ki arra, hogy nálunk is ugyan olyan mértékrendszerek vannak, mint nálatok, szerintem a centiméter megközelítőleg jó), de direkt megnéztem Priscilláét, neki kisebb... Láttátok volna milyen fejet vágott, amikor meglengettem előtte egy vonalzót, hogy meg szeretném mérni a fogát. Vagy fél órán keresztül nem sikerült,annyira röhögött.

Tovább olvasom!

29/17.nap: Mi szeretnél lenni ha idősebb leszel?

Emberi szemmel nézve sosem leszek idősebb, de ha relatívan nézzük a dolgot, akkor egyértelmű, hogy a ti világotok ura, erről meg már írtam néhány napja. Nem is keveset. Már szinte én is unom a témát, amíg így egy helyben toporgok. Kezdem úgy érezni magam, mint nálatok abban a Biblia csodában van, hogy majd-majd jön az Apokalipszis, az Utolsó Ítélet, csak éppen nagyon nem jön soha... Vagy ilyenekkel feltétek nem célszerű dobálózni? Még nem mélyültem el úgy igazán nálatok a vallások terén, pedig talán érdekes lenne. Apropó, ti miben hisztek? Vagy ez valamiféle tabu-témának számít?

Mindig hogy el tudok kanyarodni az eredeti témától, basszus. "Mi szeretnél lenni ha idősebb leszel?" Most ezen még mit ragozzak? Momentán nem szeretnék semmi más lenni, mint egy világ meghódítója, aztán majd idővel úgyis jöhet bármi más. Ahogy azt már Gizikém tündér bogárkám néhány kilométeres kommentjében kifejtette valamelyik bejegyzésem alatt, én az leszek, ami csak lenni szeretnék. 

Tovább olvasom!

29/13.nap: Három vallomás, választásod szerint

Vallomás? Mégis miket kéne bevallanom? Jó, jó, akad talán egy-két dolog. Íme a nagy vallomásaim: 

1. Biszex vagyok, bár azt hiszem, ez nem túl megdöbbentő. Azok számára legalábbis biztos nem, akik olvasták a Gerardos kis kalandjaim, meg egyebeket. Mondjuk akkor meg az lehet furcsa, hogy a nőket is… kedvelem. Néha. Meg nem is csak néha. Nem tudok dönteni, mikor milyen kedvem van.
Ha ez az egész biszex dolog mégis megdöbbentő, sőt, mi több, taszító, hát sajnálom. Hosszú az öröklét, túl hosszú ahhoz, hogy az "ember" bármit is kihagyjon. Na meg azt hiszem ez már a ti világotokban sem olyan nagy ügy. Akinek meg mégis, hát annak csókolom...
Nagyon kedvelt témám a szexualitás, de mivel megfogadtam, hogy nem fogok állandóan erről áradozni, hát igyekszem magam mérsékelni, és lássuk be, egész jól megy a dolog, mert még egy bejegyzés sem született arról, hogy milyen jót henteregtem az adott éjszaka. Éppen itt lenne az ideje egy ilyen irománynak, nem? Vagy az olvasóközönség nagy része még fiatalka ehhez a témához?
Ezt inkább döntsétek el ti... Ha érdekel a szexuális életem, akkor jelezzétek.Most pedig lépjünk a következő vallomásokra.

2. Tartok attól, hogy egyszer unatkozni fogok az öröklétben.
Nos, ezen azt hiszem nincs túl sok ragozni való. Teszek róla, hogy ne unatkozzak.

3. Pszichopata gyilkos vagyok, ezt is bevallom. Szeretem elhitetni az emberekkel, hogy kedves, aranyos, és megértő vámpír vagyok, játszom velük, mint macska az egérrel, kínzom, aztán könyörtelenül kicsinálom őket, amiben nagy élvezetemet lelem. 

Ezek voltak Adam, a vámpír vallomásai. Remélem értékelitek ezt a nagy megnyílást! ;)

Tovább olvasom!

29/4.nap: Hat dolog, ami nélkül nem tudsz élni

Üdv tündér virágszálaim, újra itt vagyok, essünk neki megint ennek a 29 napos kihívás ügynek! Szerintem továbbra se lesz minden nap új bejegyzése ebben a témában, mert szeretnék ezeken kívül is bőven pofázni. Remélem nem baj… Ha meg mégis akkor essetek nekem, én már alig várom! 

Hat dolog, ami nélkül nem tudok élni. Akárhogy is nézem, hat dolgot nehezen fogok tudni felsorolni, de azért vágjunk bele!
Vér.
Mondhatnék most még néhány szentimentális dolgot, de nem vagyok olyan hangulatomban. Aztán magamat ismerve írás közben lehet, hogy megjön hozzá a kedvem. (Így is történt…)
Vér, vér, és vér. Minden más nélkül képes vagyok túlélni bármit. Kivéve, ha huzamosabb ideig vagyok napsugárzásnak kitéve, de ez más kérdés.
Na meg... ha jobban belegondolok, vér nélkül is kihúzom akár jó néhány évig. A vér nem magához a létezésemhez kell, hanem a létezésem minőségének javításához, tehát... nincs szükségem semmihez, hogy életben maradjak. Ez van gyerekek, elgondolkodva a dolgon, eléggé lehangoló. Éppen ezért keresek magamnak mindig valami jó kis kihívást, hogy ne kezdjek el azon tépelődni, hogy "jajj de rossz nekem", nincs szükségem semmire, értelmetlen a létezésem. Ezen a gondolaton továbbhaladva kihívások és kalandok nélkül nem lennék képes élni, ha nem pusztán a testi funkciókat nevezzük "életnek". És akkor már ide tartozik a szerelem és a szex is, a barátaim, Priscilla, az imádott hugicám...
Csak tudjátok ez így mind szép és jó, és máris kilyukadtunk a szentimentális dolgoknál, csak basszus, ez így egyáltalán nem igaz. Priscilla nélkül is simán folytatni tudom a létezésem, igaz, kegyetlenül fájdalmasan, de mégis megy. Ez egy külön történet, talán hamarosan elmesélem nektek. (Mindig csak ígérgetek, mi?) Még jobb lenne, hogyha Priscillát rá tudnám venni, hogy beszéljen róla, mert az ő szemszögéből még érdekesebb lehet a sztori, de egyelőre nekem se mesél róla. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez így elolvasva elég lehangolónak tűnik. Az embereken annyi mindent tudnak írni, kezdve onnan, hogy a kutyám, vagy a mobiltelefonom… Ja, most jut eszembe, azért anyámat és apát ki ne hagyjam a sorból ! Nem tudom, ez most a kutyáról vagy a mobilról jutott eszembe…
Öröklét ide vagy oda, nélkülük nem születtem volna meg, az biztos, akármennyire is elviselhetetlen néha az anyám. Néha? Mindig. Úgysem fogja soha olvasni ezt a blogot, úgyhogy nyugodtan kibeszélhetem. Mélységesen lenézi az összes emberi találmányt, meg bármit, ami az emberekkel kapcsolatos, úgyhogy szerintem arra is magasról szarna, ha valami csoda folytán megnyílna egy dimenzió kapu a mi és a ti világotok között. Azt említettem már, hogy ő is vámpír? Hát, most említem. Vámpír. És olyan fajta, akivel még véletlenül se akarjatok találkozni, mert az a találkozás olyan lenni, mint amikor a vasárnapi ebédnél szeletelni kezditek a frissen megismert rántott húst.
No lám csak, össze is gyűlt az a hat! (Mindenki számolja úgy, ahogy szeretné.) Nem tudom. miért állok először mindig negatívan az ilyen „gyűjtögetős” témákhoz. Megy ez, mint a karikacsapás!
Nem véletlenül vagyok tökéletes.

Tovább olvasom!

29/3.nap: Írd le a napodat nagy részletességgel

Gondolom, most éppen egy aktuális napom kéne.

Világuralom tervezgetés, bulizás, szex, bulizás, vérivás, beszélgetés, vérivás…  

Valahogy így. A sorrend változó.  

Na, és akkor részletességgel.

Kezdjük mondjuk ott, hogy… hümm, úgyis Jázminnal írjuk azt a regényt amit már említettem egy előző bejegyzésben úgyhogy jöjjön egy vele töltött napom.
Reggel fölkel, én még alszom egy ideig, mert hova az a nagy sietség. Ja, azért azt hozzáteszem, hogy Jázmin bizonyos szempontból az „élettársamnak” mondható, viszont nem vagyunk ugyan abban az univerzumban, magyarra lefordítva, neki ott van a teste, én pedig csak egyfajta „szellemként vagyok jelen” miközben odahaza fekszem a kellemes ágyamon, afféle meditatív állapotomban. El tudjátok képzelni, hogy működik ez? Ha nem, akkor kérdezzetek, TALÁN válaszolok bővebben is. ;)
Szóval Jázmin fölkel, összeszedi magát (órákon keresztül szenved, hogy mit vegyen fel, aztán a hajával és a sminkkel még vagy egy-egy óra), és irány az iskola. Már ameddig nem volt még nyári szünet… 

Most annyi az egész, hogy otthon punnyad, én pedig próbálom felrázni, hogy csináljon már valamit. Ő pedig vagy csinál, vagy csak hisztériázik, hogy már megint túlságosan belepofázok az életébe. Duma, duma. Elképesztően idegesítő tud lenni. Megadok neki mindent, pénzt, leendő karriert, ő meg csak nyafog megállás nélkül. Van egy természete a csajnak, az biztos! De még elviselhető.

Úgyhogy elvagyunk nappal, regény írok, beszélgetünk, vitatkozunk, ismerkedek a világgal, utazgatok erre-arra, idegenekkel is elkezdek csevegni, akár neten, akár élőbe, hogy minél több embert megismerhessek a világából. Az izgalmasabb napokról meg most nem írok, mert akkor nem marad semmi a regényhez. Ott majd kaptok nagy részletességet, ne féljetek!  Nem lenne célszerű, ha most ellőnék minden szaftos kis sztorit, mert akkor mégis ki olvasná el a könyvet? Mondjuk, aki nem olvassa ezt a blogot, de részletkérdés. 

Estefelé miután már egy napra kellőképpen kiszórakoztam magam a világban, „hazautazom” (vagy éppen hozzátok, ahogy most is teszem), ha történt valami különleges arról beszámolok a drága húgocskámnak, Priscillának, esetleg elmegyek a pubba, hogy szórakozzak még egy kicsit fajtámbeliek között. 

Természetesen kajálni is kell valamikor! Attól függően, hogy éppen milyen kedvem van, lehet ez egy „futó kaland”, és azonnal megölöm az áldozatom, de előfordul, hogy csak kicsit iszogatom belőle, aztán majd folytatás következik. Esetenként életben hagyom, de ez tényleg elenyésző. 

Természetesen, ha az illető megfelel az igényeimnek, akkor egy kis szexuális együttlét is belefér. A legtöbb esetben megfelel. Jobban mondva alapból olyat keresek, aki megfelel. :D Ezt is részletezzem? Vagy akkor ki kéne rakni valamiféle korhatárt a blogra? 

Maradjunk annyiban, hogy kezdésként kilesem az áldozatot, megfigyelem, hogy milyen a stílusa, milyen közegből jött, és ha nagyon nem bírok magammal, akkor egy kis gondolatolvasásra is folyamodom, de igyekszem magam visszafogni, mert ez általában csak elrontja a mókát. Tényleg csak elengedhetetlen esetben szoktam telepátiához folyamodni. Meg ha éppen olyan kedvem van. 

Tehát, megvan a kiszemeltem, gyorsan felkapok valami olyan ruhát, amiben azon nyomban lenyűgözöm. Bárki, bármit is mond, az emberek úgyis az első pillantásból vonnak le messzemenő ( az esetek 99%-ában hibás) következtetéseket, és ha már valami kezd gyanús lenni, akkor is visszakanyarodnak oda, hogy „de olyan megnyerő a kisugárzása”. Úgyhogy jön a beetető szöveg, az ámítás. Kedves szavak, viccelődés, flörtölés, hamis adatok megosztása a kilétemről, ha mélyebben belemegyünk az ismerkedésbe, akkor komoly beszélgetések, és igazából itt dől el, hogy mi az áldozat elkövetkezendő sorsa. 

Ha megfog amit néhány óra, esetleg perc alatt mutat a személyiségből, akkor nem ölöm meg azonnal, esetleg fel sem fedem neki, hogy vámpír vagyok, és folytatom az egész szemfényvesztést az elkövetkezendő napokban. 

Ha viszont túlontúl mindennapi az egyed, akkor jöhet egy gyors és szenvedélyes, vagy éppen (a részéről) szenvedős szex, vérivászattal egybekötve, aztán ég vele!
Ez egy finom megfogalmazása volt annak, hogy megdöglik.

Ilyen egy átlagos napom.Ennél jobban részletezni most nem fogom. Talán majd máskor...

Tovább olvasom!

29/2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem

Kedvelem az embereket, mert nagyon szórakoztatóak. Itt mondjuk el lehet vitatkozni, hogy ez „dolognak” számít-e, de nekem igen. Közületek is biztos van, aki kedvel mondjuk egy finom szendvicset. Igaz, ti ritkán szoktatok olyan jókat csevegni a vacsorátokkal, mint én.

Kedvelem még… ráadásul 10 dolog? Gondolom az kéne, amit a LEGINKÁBB kedvelek… Nem hiszem, hogy időtálló rangsort tudnék most összehozni, úgyhogy lássuk, ami eszembe jut. Imádom a szerelmet. Mondhatni ez a lételemem. Ez az egyik legnagyobb móka a világon! Bármelyik világon. Bár itt megint csak vitába szállhatnánk arról, hogy kinek mit jelent a „szerelem” szó. Tényleg, nektek mit jelenet? Esetleg hajlandóak lennétek megosztani velem?
Szeretem a szexet is, nem tudom, hogy ez mennyire tartozik ide… a top 10-ben benne van az biztos. És azért figyelitek, hogy a szerelem előbb van! Hát nem romantikus? A vért meg eddig nem is írtam. Imádom a vért, és nem csak azért vedelem, mert „jajj, elengedhetetlen a létezésemhez”. Ez csak az egyik dolog, ettől függetlenül is megveszek érte, ha létfontosságú, ha nem.
Nem tudom, hogy mennyire írjak általános dolgokat, mint például élet, vagy ilyesmik… minden esetre ezt is kedvelem, igaz ami igaz, az „életnél” talán helyesebb megfogalmazás a „lét”.
Szeretem az éjszakákat, de ez megint olyan, ami elválaszthatatlan a létezésemtől, mert a nappalokat nem viseli valami jól a szervezetem.
Ki ne maradjon az internet! Ez valami fantasztikus találmány! És még hogy a háborúk nem jók semmire! A háborúk nagyon is hasznosak, mert közben a sok okos ember rengeteg mindent kitalál, hogy mentse a bőrét. Úgyhogy ha már itt tartunk, szeretem a háborúkat is, igaz, erről már azt is kifejtettem egyszer Gizinek, hogy miért nem szeretem őket, de kétségtelenül van klassz oldala is.
Szeretem a vörös színt. Amúgy ez a kedvelés-szeretés dolog is elég különböző, mert kedvelni, ha már a színeknél tartunk, a feketét is kedvelem.
Szeretem a macskákat. Ők a legjobb arcok! Megértenek, komolyan mondom! Úgy érzem a legtöbb doromboló szőrgolyóval valamilyen szinten egyezik az életszemléletem: érezd jól magad, és kész! Na meg ők is előszeretettál játsszanak az áldozattal, mielőtt megeszik őket. 

Na, most jöjjön, amit nem kedvelek. Ez már tényleg nehéz!
Mindent kedvelek. Mindennek meg van a vicces, és szerethető oldala. Mondhatnám, hogy a napot nem kedvelem, mert leég tőle a bőr és a hús a csontomról, de attól még a nap is egy csillag, meg sárga, meg minden, úgyhogy nincs vele bajom.
Azzal is jöhetnék, hogy a buta embereket nem szeretem… de őket is imádom.
Átmenetileg nem szeretem, amikor keresztbe húzzák a számításaimat, de később mindig rájövök, hogy úgy volt ám az igazi móka, és a nélkül unalmas lett volna. Azt is mondhatnám, hogy Christ (a bérgyilkost) se szeretem, sőt, kifejezetten utálom, és rohadtul ki kéne nyírni, de igazából ez sem ellene irányul, csak… ez most egy ilyen játék.
A színek közül az előbb mondtam a vöröset, hát ide meg megemlíthetném a rózsaszínt, de ez se teljesen igaz, mert nem irtózom tőle, és ha elengedhetetlen, akkor akár egy rózsaszín ing is belefér… volt már rá példa, de ezzel inkább nem dicsekednék. ;)
A férgekhez sem különösebben vonzódom. Nem valami felemelő érzés, amikor esetleg több évre elásod magad a föld alá, mert jó ötletnek tűnt „menedékként”, és amikor felébredsz, azt veszed észre, hogy a tested mindenféle csúszó mászó vette birtokba.
Azt is felhozhatnám, hogy az anyámat se kedvelem, de ez milyen dolog lenne már? Mégiscsak ő szült meg minden, de be kell látnom, hogy vannak nagyon durva pillanatai, és nem egy „minta-anya”.
Megpróbálok még magamból kipréselni valamit… Az előítéletes emberek röhejesek! Nem fogják föl, hogy minden ember csak hús, meg egyéb alkatrészek, és az én finom vacsorám.
Egyszerre utálok és imádok várakozni, igazából ez a helyzettől függ. Nem szeretem a brokkolit. Oké, ez sem feltétlenül igaz, de azért kellett valami tízediknek.

Biztos furcsa lehet, hogy ennyire nem tudok mit mondani a „nem kedvelős” részhez, de több száz év után az „ember” mindenben megtalálja a kellemeset, hiszen ha valamit éppen megutálok, később úgyis rájövök, hogy tök jó, mert anélkül valami hiányzott volna.
Jegyezzétek meg, hogy a „szeretés” és „nem szeretés” között szinte nincs is különbség. A lényeg az, hogy érezz valamit.Micsoda bölcsességek áradnak belőlem!

Tovább olvasom!

29/1. nap (éljenek a kihívások!)

Folytattam a nézelődést az interneten, csak most blogok között, mert kíváncsi voltam, hogy az emberek miről osztják meg a gondolataikat. Ezzel kapcsolatban bukkantam rá egy „29 napos kihívás” dologra, és mivel imádom a kihívásokat, és Christi pedig volt olyan kedves, hogy megosztotta velem a „napi témákat”, bele is vágnék a dologba. Elvileg ugye ennek az lenne a lényege, hogy minden nap az adott témáról írok, de hamarosan elkerülök internet közelből, úgyhogy most csak elkezdem, aztán majd szépen folytatom. Attól ez még így is kihívás. :P Vámpír vagyok, megtehetem!

1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról

Vámpír vagyok. Azt hiszem ez a legalapabb alapinformáció, amire szükségetek lehet. Ezen kívül… Van ide már feltöltve néhány ilyen kérdőív szerűség adataimmal, de akkor most legyen így, összefüggő szövegként is. 20 éves korom környékén tettek vámpírrá, tehát a testem kinézete nagyjából 20 évesnek felel meg. Ezzel aztán most sokat mondtam, mi? Magas vagyok, 180 centi fölött, nem vagyok egy agyonsportolt alkat, de nyüzüge sem. Egészen sötétbarna, nagyjából hát középig érő hajam van éppen, a legtöbbször összefogom. A szemem kék. Tudjátok az a szép, jéghideg kék. Ja, nem tudjátok. Még nem láttatok. Na de majd idővel! Kinézetre szerintem ennyi elég. Ha nem, akkor lehet kérdezni, szívesen megadok én nektek MINDEN méretet, ha érdekel… :P
Ja, még mondjuk a ruházkodás… van, hogy csak térdnadrágban mászkálok otthon, de néha anélkül is. Utcára meg bármi jöhet, ami fekete. Mondjuk más színtől sem zárkózom el. Van egy kedvenc hosszú bőrkabátom. Öltönyt csak NAGYON különleges alkalmakkor hordok… ;)

Más alap információ… Szerintem ne akarjatok velem közelebbről megismerkedni, mert az is lehet, hogy átharapom a tokotokat, aztán egészen véletlenül meghaltok. Ez nem tart vissza senkit? Hümm... Bátrak vagytok! Ezt szeretem! Persze az is megeshet, hogy túlságosan leköt a személyiséged, és akkor nem öllek meg. Esetleg lassabban, hogy minél jobban megismerjelek. Kegyetlen is vagyok egyébként. Szeretem a szadizmust. Beképzelt is vagyok. Egyszerűen imádom magam!
Ezek nem túl előnyös tulajdonságok, mi? Vannak azért jók is! Szeretem az embereket, és ha éppen túllépek a kínzó éhségemen, nagyon ragaszkodó tudok lenni. Mondjuk egyesek szerint ez is a rossz tulajdonságaim közé sorolható… Amúgy meg kedves vagyok, és szeretek beszélgetni. Bárkivel. Bármiről. Társas lény vagyok (amíg le nem mészárolom a társaságot…), és optimista, amire szükségem is van a rohadt hosszú, örök életben. Jó vagyok az ágyban. Meg bárhol máshol is. 

Ja, hogy már megint nem voltam képes lepötyögni, hogy mi a teljes nevem, pontosan melyik évben lettem vámpír, és mi a nemzetiségem… Nos drágaságaim, ez még mindig az én titom. Annyi támpontot azért adok, hogy nem kell ragaszkodnotok annyira a ti időtök, és a ti nemzeteitekhez… ;)

Vagy egy testvérem, Priscillának hívják, és nagyon szeretem, ez még egy fontos információ.

Röviden tömören: tökéletes vagyok, és éppen készülök meghódítani ezt a világot is.
Ennyi legyen elég alapnak.

Csók drágaságaim!

Tovább olvasom!

"Kérdőív" II.

RÓLAD

NEVED: Adam

KI UTÁN KAPTAD A NEVEDET? Már egyszer előadtam a teremtéstörténetes sztorit, nem? Ja, blogra még nem, szóvaaal… én vagyok „Ádám”, az első ember, blablabla…

BECENEVED: szexisten

KOROD: 20 körül, amúgy meg sok. Úgysem árulom el, imádom nézni ahogy szenvedtek vele! De komolyan, tök szórakoztató! Csak nem értem, miért olyan fontos…

NEMED: hím

SZÜLETÉSNAPOD: i.e.10000000 ok? Sőt, tudjátok mit, akkor már én teremtettem a világot.

KI SZÜLETETT MÉG EZEN A NAPON? ehhh…

TÖRTÉNT MÉG VALAMI ÉRDEKES EZEN A NAPON? nincs annál érdekesebb, hogy megszülettem

TÖRTÉNT MÉG VALAMI ÉRDEKES EBBEN AZ ÉVBEN? -

HOROSZKÓPOD: oroszlán :P

A KÓRHÁZ, AHOL SZÜLETTÉL: hát, az nem kórház volt…

MAGASSÁGOD: 180 és 190 között valahol még mindig…

SÚLYOD: ugyanannyi mint a múltkor

HAJAD SZÍNE: sötétbarna

SZEMED SZÍNE: kékeszöld ;)

RÓLA

AKI TETSZIK: mármint hogy tetszik? elég sok mindenki tetszik…

HA BÁRKIVEL RENDEVÚZHATNÁL, KI LENNE AZ? Most éppen Gizi.

MI AZ, AMIT ELSŐKÉNT MEGNÉZEL EGY PASIN? A seggét.

MILYEN SZÁMODRA EGY IDEÁLIS RANDI? Hümm… gyertyafényes vacsora, aztán erotikus iszogatás egymás véréből ami szép lassan átcsap kurva jó szexbe. Elmondjam részletesen?
MENNYIRE VAGY ROMANTIKUS ALKAT (TÍZES SKÁLÁN)? 10. De komolyan! Kicseszettül romantikus tudok lenni, ha kell. :P

A TÖKÉLETES FÉRFI: Én.

AZ UTOLSÓ...

…FILM, AMIT MOZIBAN LÁTTÁL: Bosszúállók.

…FILM, AMIT OTTHON LÁTTÁL: Amerikai szépség

…KÖNYV, AMIT OLVASTÁL: Ragyogás

…EMBER, AKIT FELHÍVTÁL: Gerardot hívtam nem? Nemtom.

…EMBER, AKI FELHÍVOTT: Szintén.

…TV-MŰSOR, AMIT LÁTTÁL: Híradó… az mindig vicces.

…KAJA, AMIT ÉTTEREMBEN ETTÉL: Ez komolyan érdekel valakit? Hümm… asszem valami lazacos cucc. Nem nagyon kötött le a dolog, éppen egy áldozatomat fűztem.

...DOLOG AMIRE RÁJÖTTÉL: ezek a kérdőívek egész szórakoztatóak tudnak lenni

...SZÁM AMIT MEGHALLGATTÁL: 5

...DOLOG AMI MA A SULIBAN TÖRTÉNT VELED: aha… hogyne

AKIT A LEGJOBBAN HIÁNYOLSZ: nem tudok dönteni :P

AMIT A LEGJOBBAN HIÁNYOLSZ: szex

HA VISSZAMEHETNÉL AZ IDŐBEN, HOVA MENNÉL? a mezozoikumba

EGY OLYAN DOLOG, AMIT MEGBÁNTÁL: hogy Gerard „életben” maradt

EGY OLYAN DOLOG, AMIT SZÍVESEN ELFELEJTENÉL: semmi

JÖVŐ

ÁLLÁS: ülés

KOCSI: nemkell

HÁZASSÁG: Gizi, hozzám jössz feleségül? Nemleges válasz eseté: Bárki más?

GYEREKEK: Lesz.

FIAD NEVE: Hüüümmm… Nem tudom. Adam. Adam Junior… xD

LÁNYOD NEVE: Alexanda. Amúgy nem hiszem, csak most ez jutott eszembe.

NÁSZÚT: Egy másik univerzumba. Az elég romantikus, nem?

HOL FOGSZ LAKNI? Majd meglátjuk.

MIT FOGSZ CSINÁLNI 20 ÉV MÚLVA? Nem szoktam előre tervezni.

EGYIK VAGY MÁSIK?

VIRÁG VAGY CSOKI? csoki

SZÁRAZFÖLD VAGY TENGER? szárazföld

ALMA VAGY NARANCS? alma

VANÍLIA VAGY CSOKI? vanília

VÍGJÁTÉK VAGY HORROR? ezt már túltárgyaltuk

AKCIÓ VAGY MŰVÉSZFILM? tökmindegy

KÖNYV VAGY ÚJSÁG? könyv

TV VAGY RÁDIÓ? tv

A POHÁR FÉLIG ÜRES VAGY FÉLIG TELI? félig teli

HISZEL A(Z)…

…ANGYALOKBAN? én is az vagyok, nem tudtad?

…FÖLDÖNKÍVÜLIEKBEN? én elég kívül vagyok a földön úgy érzem…

…POKOLBAN? megmutassam mi az? ;)

…MENNYORSZÁGBAN? szintén… xD

…ISTENBEN? nem

…MAGADBAN? jajj dehogyis :P

ELŐFORDULT MÁR VALAHA IS…

ÜLTÉL REPÜLŐN? igen

SÍRTÁL MÁSOK ELŐTT? igen

MÁSZTÁL FÁRA? igen

ELALUDTÁL MOZIBAN? igen

TALÁLKOZTÁL HÍRES EMBERREL? igen…

FÉLTÉL, HOGY SZURIT KAPSZ? rettegek…

TÖMTÉK FOGADAT? nem

TELEFONBETYÁRKODTÁL? igen

LÓGTÁL AZ ISKOLÁBÓL? ja

ÚSZTÁL TENGERBEN? igen

SÍRT BARÁTOD A VÁLLADON? brühühü…

VOLTÁL TEMPLOMBAN? naná, nagy poén ám!

VOLTÁL SÍELNI? igen, de nagyon nem fogott meg

FENNMARADTÁL EGÉSZ ÉJSZAKA? soha…

TÁBORBAN VOLTÁL? milyenben?

FOCIZTÁL? igen

SUSHIT ETTÉL? igen

KÜLFÖLDÖN VOLTÁL? igen

BEPISILTÉL? biztos előfordult…. Amúgy mi számít annak?

GONDOLATBAN MEGÖLTÉL VALAKIT? gondolatban? nem csak ott…

VOLT AUTÓBALESETED? csináltam már autóbalesetet

MIT GONDOLSZ RÓLA?

ÁLMOK: szórakoztatóak

FIÚK: jó őket megdugni

LÁNYOK: majdnem olyan jó őket megdugni mint a fiúkat

ÉLET: örök

HALÁL: én vagyok

TITANIC: mivan?

DOHÁNYZÁS: szokásom

CSAK ÚGY

PLÜSSÁLLATKÁVAL ALSZOL? hát hogyne!

HÁNY PÁRNÁN ALSZOL? ahány van éppen a fejem alatt

JOBBKEZES VAGY, VAGY BAL? jobb, de az idő folyamán azért megtanultam mindkettőt használni, szal már nincs igazán különbség

KIT SZERETSZ A LEGJOBBAN? ööö… magamat? magamon kívül meg Priscillát

KIT UTÁLSZ A LEGJOBBAN? Gerardot

MI VAN AZ EGÉRPADODON? nincs

MI VAN AZ ÁGYAD ALATT? melyik ágyam alatt?

AMITŐL A LEGJOBBAN FÉLSZ: nem félek semmitől

A LEGROSSZABB ÉRZÉS: az unalom

A LEGJOBB ÉRZÉS: vért inni és szexelni

MI JÁR MOST A FEJEDBEN? a vér és a szex…

VANNAK HÁZIÁLLATAID? emberek :P

HA ÁLLAT LEHETNÉL, MI LENNÉL? nem lennék állat. De a macskákat bírom. Ezt már Encivel kitárgyaltam…

MELYIK SZAVAKAT HASZNÁLOD TÚL GYAKRAN? majd egyszer számold meg…

MAI DÁTUM: 2012. június 18.

Tovább olvasom!

"Kérdőív" I.

Nos, ennek igazából nem sok értelme van, de azért elárasztalak titeket ilyen kérdezz-felelek baromsággal, legalább ismerkedünk. Vagyis megismertek. Vagy mi. 

#ÁLTALÁNOS#

Kedvenc színed? vörös

Szemüveges vagy? nem

Van tetoválásod? Van! Basszus, mióta várok erre a kérdésre! Köszönöm! Tényleg! Szóval a jobb kezem ujjaira rávarrattam, hogy G I Z I

#VALAHA#

Vágtad már saját magad a hajad? igen

Tettél olyat, amit megbántál? igen

Bungee-jumpingoltál már? igen

Ütöttél már meg valakit? oh neeem…  nem szeretem az erőszakot

Puskáztál már? lőttem már puskával. emberre is

Voltál már letartóztatva? próbáltak már tartóztatni

Törtél már be más házába? nem is egyszer

Utasítottak már vissza? Ez egy érdekes kérdés. Amúgy igen, de általában mindig sikerült más belátásra bírni az illetőt.

Voltál már temetésen? Sőt, én is temettem már!

Használtál már öngyújtót? Igen, ezek a kérdések gondolom tényleg ovis színvonalú embereknek készültek…

Voltál már színpadon? igen

#EZVAGYAZ#

Kávé vagy cappuccino? Ööö… cappuccino?

Hosszú vagy rövid kapcsolatok? Hát ez a kérdés azért igencsak viszonyítás alapja. Amúgy se tudnék általánosítani. Kivel, milyen. Értelemszerűen pl a drága testvérkémmel elég hosszú távú a kapcsolatom. De gondolom amúgy is a szerelmi életre vonatkozik, szóóóval… magyarázd meg nekem mit vegyek rövidnek, aztán cső!

Horrorfilmek vagy vígjátékok? Vígjáték. Bár… nekem a horrorok is vígjátékok, szóval…

Hosszú vagy rövidhaj az ellenkező nemen? Talán inkább hosszú… de igazából édesmindegy.

Kockakenyér vagy szalonna? Mivan?

#ELSŐ DOLOG, AMI ESZEDBE JUT#

Láncfűrész – darabolás

Iskola – móka és kacagás

Tehenek - legelő

Kanada – kutya

Egerek – tele van velük a kastély

#AZ ELMÚLT 3 NAPBAN#

Beszéltél telefonon? nem

Voltál moziban? nem

Sírtál? hát persze

Cigiztél? igen

Megittál egy üveg vizet? csakis…

Olvastál könyvet/újságot? igen

Néztél tévét? nem

Zuhanyoztál? nem. Gáz mi? De nem vagyok büdös, tényleg.

Fényképeztél? nem

Hallgattál zenét? csak amit te

Mondtad valakinek, hogy szeretlek? nem

Tovább olvasom!

Üdv drágaságaim!

Úgy vélem, elérkezett az idő, hogy még jobban megismerkedjek az internet nyújtotta remek lehetőségekkel, és nekivágjak a blogolásnak, ha már a Facebook-ot annyira élvezem. Ez se tűnik rossz dolognak, hiszen az ember (jelen esetben túlvilági lény) megoszthatja az értelmes, vagy értelmetlen gondolatait a "nagyvilággal".

Azt hiszem nem árt megemlítenem még itt az elején, hogy nem arról fog szólni a dolog, hogy én majd szépen elregélem honnan jöttem, mi vagyok, hány éves, és a többi... Higgyétek el nekem, ezek teljességgel mellékes dolgok. Az a lényeg, hogy most itt vagyok, na nem mondom, hogy teljes valómban, de jelenleg bőven elég annyi, hogy gépelni tudok.

Nekifutásnak legyen ennyi. Jaaa... és lehet sorba állni álnevekkel! Aki (értelemszerűen a Facebook-os ismerőseim közül) nem áll nekem elő mondjuk egy héten belül azzal, hogy milyen álnevet szeretne, amin itt esetleg emlegetem, azt kegyetlenül a keresztnevén fogom feltüntetni. Úgyhogy lehet gondolkozni szépen a dolgon!
Ez alól kivételt képez Gizi, mert ő Gizi marad és kész. (Hacsak nem talál egy olyan nevet ami legalább fele ennyire elnyeri a tetszésemet, de arra kevés esélyt látok... )

Csók!

Tovább olvasom!