Pár dolog, amit Ravenről tudok (1. rész)

Lia, Adam

Mivel a blogon található történettöredékek megközelítőleg sem adnak objektív képet arról, hogy miket is élt át Raven a My Vampire Romance-ben leírtak után, végre rászántam magam, hogy megpróbáljam összeszedni az elmúlt hosszú évek eseményeit. 

Mert így aztán marha objektív lesz, mi?

Hagyjál már!

Így leírva minden bizonnyal száraz lesz és talán még unalmas is, de Raven nem hajlandó már rész venni abban a dologban, ami Fejezetek a halálba vezető útról címmel kezdett el futni a blogon. Adam kezébe pedig ha akarná sem kerülne a történet. Ez nem egy olyan sztori, amit ő egyedül elpofázhatna. Én meg Raven nélkül nem szeretném még egyszer, részletesen, de "vállalhatóan" leírni (ez lehetetlen is lenne), hogy Adam pontosan miként amortizálta le őt szellemileg és fizikailag egyaránt.

Úgyhogy most jöjjön „röviden és tömören”, ahogy én ismerem Raven életét a mai napig. Persze ezek csak azok a dolgok, amikről én tudomást szereztem, ezen kívül történhetett és minden bizonnyal történt is még sok más borzalmas, vagy talán kellemes esemény is. Egyelőre örülök, ha az eddig számomra felmerült dolgok mind eszembe jutnak. Ez egyébként esélytelen.

Na, erre igazából én is kíváncsi vagyok, nyomassad a mélyenszántó nosztalgiát, drágám!

Adam ugye visszament Gerardhoz, ahogy arról három rövid rész fel is került a blogra.

Adam nem sokáig maradt ilyen kis visszafogott, hamarosan nekilátott, illetve folytatta a szokásos játékát.

Szó szerint addig kínozta Gerardot, amíg szegény srác (illetve harmincas éveinek elején járó férfi) öngyilkos nem lett. 
Csak hogy néhány apróságot említsek azok közül, amik végül arra késztették az éneket, hogy levesse magát a szikláról:

Folyamatos lelki és néha fizika bántalmazás, amivel kapcsolatban Adam elhitette vele, hogy ezt mind meg is érdemli. Az „általános erőszak” mellett Adam leszopatta magát egy teltházas koncerten azzal a fenyegetéssel, hogy ha Gerard nem teszi meg, felrobbantja az összes rajongóját.

Ó, ez mekkora volt, tényleg! Nem is értem, erről miért nem írtál anno… És egy csomó élő adásban molesztálást is kihagytál. Arra emlékszel, amikor szétszopattam az agyát az újságíró csávó előtt? Mármint akkor éppen nem szó szerint szopattam. Csak vicces volt.

Hasonló kedvességek közé tartozik, hogy kitépte Gerard legjobb haverjának szemét.

És azt megtenném újra, és újra, úgy, hogy Gizi is lássa.

Gerard tehát úgy döntött, öngyilkos lesz. Adamet ez akkor már nem különösebben érdekelte, addigra  eléggé kiszórakozta magát.

Gerard annak rendje és módja szerint meg is halt volna, ha Lucy és Chris nem változtatják át Andor közbenjárásával. Ettől fogva az örök szenvedés várt Gerardra, legalábbis ő így gondolta. Erről kezdtük el közösen írni a Lianne H. és a vámpírok című sztorit.

Azért neked is van egód…

És azt is érzem, hogy mikor kezd rám átragadni a stílusod…

Gerard újra megpróbálja megölni magát, kiáll a napra, hogy elégjen, csak kiderül, hogy Lucy és Chris olyan jó kis kombót hozott össze belőle, hogy Gerardnak nem árt a nap.
Egyébként Adamnek sem árt, csak játssza néha az agyát, de elvileg a „rendes” involároknak (=démonok odaát) ártana. Ebbe a faji-kérdésbe nem most fogok bővebben belemenni. A lényeg az, hogy Gerard ki van borulva, hogy nem ég el a napon. Elég kreatív öngyilkossági módokkal próbálkozik, de egyik sem jön össze.

Bosszút akart állni Adamen, és lelkesen hallgatta Chris történetét arról, hogy létezik egy különleges pengéjű démonölő kard.

Annyira kis bájos!

A kard tényleg létezik, csak éppen Adam bőven túl van a „közönséges démon” szinten, aminek a fejét le lehetne csapni a karddal. De legalább Gerard nem unatkozott, amíg nekiállt felkutatni a kardot, meg nem mellesleg megmenteni egy Tobyras nevű srácot. Tobyrast egy pár százéves démon változtatott át magának rabszolgává. A démont vagy Peter Hardynak hívták, vagy nem, valószínűbbnek tartom, hogy csak álnévként használta a modern korba. 
Hardyanak és Adamnek természetesen volt közös múltja, de hát azt hiszem, nehezen találnék odaát bárkit is a démonszerű lények közül, akikkel Adam nem dugott…

Ezzel nem vitatkozom.

Chris végig Gerard mellett van, és lelkesen elviseli „fiókája” minden szeszélyét. 

Gerard időközben kitalálja, hogy felveszi a Raven nevet.

Nem erőltette meg magát kreativitásilag. Éppen egy hollós festményen akadt meg a szeme, amikor rögtönözni akart egy nevet.

A Tobyrasos mentőakció nem jól sült el, Raven megtámadta Petert azzal a bizonyos karddal, Pete pedig kirakta a napra Tobyt. Aki szénné égett.

Pete következő lépésként kinyírta Mikey-t. Igen, Gerard öccse Mikey-t. Gerard anyja öngyilkos lett, amikor megtudta, hogy mindkét fiát elveszítette. Adam meg a mai napig frusztrált, hogy nem végzett Raven családjával.

Micsoda kemény szavak!

Ravennek végült sikerül kicsinálnia Petert, és ezzel rákapott a démongyilkolászás ízére.

Chris igyekezett csillapítani, hogy ne kezdje el öldökölni a társait, de nem sokra jut a szelídítésben. Chris és Raven összebalhéztak.

Évek múlva Adam felszedett egy Harley nevű lányt, Raven pedig meg akarja menteni a csajt, persze ez sem sikerül. Meg még egy rakás másik embert sem sikerült megmenteni Adam karmai közül, de Harley-ról mesélt is nekem Adam.

Ez után kerül a képbe Elza, az a fiatal, de ambiciózus démonlány, és Csongor (akinek biztosan nem így írják a nevét, de teljesen hasonlóan hangzik), az ő kis kiszemeltje. Elza halálosan szerelmes Adambe, és most derült ki számára, hogy Adam nem is annyira full meleg, ahogy ezt ő eddig gondolta.  És most, hogy így ezt végig gondolom, Adam Gerard után nagyon rákapott a csajozásra... Elég egyértelmű, hogy miért. 

Ne kombinálj, drágám!

A lényeg az, hogy Raven meg akarja menteni Csongort Adam és Elza karmai közül, és meglepő módon sikerül is neki, mert Elza átpártol a fiútól Adamhez és a világuralom tervezgetéséhez, Adam meg segít neki, mert miért is ne.

Csongor megkedvelte Ravent…

Aztán meg is dugta párszor. Sokszor.

Amin úgy emlékszem, te eléggé kiakadtál.

A kiakadtam azért túlzás. Ha kiakadtam volna, akkor kicsinálom a srácot.

Raven és Csongor viszonylag hosszú távú szeretők lettek, és kéz a kézben vadászták le a gonosz démonokat. Így viszonylag jól is alakultak volna a dolgok Ravennel, csak Elza és Adam közben kirobbantottak egy csinos kis háborút az emberek között. A vége az lett, hogy szépen leamortizálták a világot, és nagyjából csak egy szigeten maradt élet, ott is csak Elza jóvoltából. Az ellenállók lelkes csapata (tehát Raven és Csongor) feladta, illetve először Csongor tört meg, és élt az Elza által felkínált lehetőséggel, miszerint a királynő mellé kell egy király is. Ravennek ez az árulás milliószor rosszabbul esett, mint Adam kegyetlenkedései.

Ezt azért nem mondanám…

Raven elhatározta, hogy végez Csongorral. Pechére Elza előbb unta meg a fiút, mint hogy Raven a közelébe juthasson.

Raven totálisan összeomlik, ezért úgy ahogy van, felajánlja magát Adamnek, hogy tegyen vele azt, amit csak akar. Adam meg naná, hogy elfogadja. Adam, ne vigyorogj így!

Ravennek akkor éppen édes mindegy, BÁRMIT megtett, amit csak Adam mondott neki. Csecsemőt áldozott, és… nem, a szexuális dolgokról inkább ne ejtsünk szót.

Naaa, pont a legjobb résznél kell leállnod? Részletezd csak szépen, hogy hányféle testrész, zöldség, gyümölcs és a legváltozatosabb tárgy járt Raven seggében.

A lényeg, hogy mindent megtett. Ez az az rész, amit egészen biztosan soha nem fogok megírni. 

Már nem azért, de tény, hogy ezek voltak Raven legboldogabb évei! Még ő is beismerte... Várjál csak, azt te is leírtad valahova. Á, meg is van! Igazából tök jó, hogy egy rakat faszságunkat összeírod.

2012. december 9.

„- Vele akartam lenni, örökre. Az az indíttatás hajtott, hogy őt szolgáljam, bármilyen módon. Undorítóbb volt, mint ahogy emberként tettem. Akkor még szerelemből volt, de vámpírként már csak… A legmélyebb elkeseredés. A teljes megadás.

 - Most mondd, hogy nem élvezeted! Kibaszottul bírtad, hogy nem vagy semmi, nem volt célod, csak és kizárólag az, hogy az én szexjátékom legyél. Nem volt kit megmenteni, nem volt ki előtt lelkiismeret furdalást érezni, nem akartál már senkinek sem megfelelni, ez volt a te nirvánád, a teljes megsemmisülés!

 - Igen.

 - Nem kezdjük újra? Én benne lennék. Szerintem sosem érezted még magad olyan szabadnak, mint azokban az években.

Raven elködösült tekintettel mered maga elé.

 - Én is kellemes emlékként tekintek ám rá! Ott voltál minden áldott nap ágybetétnek! - Adam vihog.”

Ez már két éve volt...

És?

Ha nem tűnt volna fel, azóta változott egy s más. Na mindegy. Hosszabbra sikerül ez az összeszedős dolog, mint gondoltam, úgyhogy folyt köv.!