Új sztori, ruhák

Hogy mit érzek, amikor Adam betoppan hozzám? Ugyan azt, mintha egy hús-vér ismerőssel futnék össze. Csak éppen nem a saját fizikális környezetemben. Például állok a buszmegállóban, gondolkodok valamin (általában sztorin), aztán egyszer csak megszólal Adam. És nem szokott olyan udvarias lenni, hogy köszön. Szóval az előbbi hasonlatnál maradva, mintha egy ismerősöm a hátam mögé lopakodna, aztán csak elkezdené mondani a magáét. Én pedig ilyenkor, amikor Adam a fülembe sutyorog: "Te jó ég, itt vagy, maradj velem, kérlek, kérlek, ne menj el...!" És azonnal elkezdek neki rinyálni, hogy mit szeretnék nagyon-nagyon, miben segítsen, mitől érzem magam elveszve.

Igazából tökéletesen megértem, hogy lelép, amikor rám jön a szenvedés, én sem szeretnék magammal együtt tartózkodni. Mivel most sincs itt, hogy őt fárasszam, a lánya meg khm... utálja Adamet, engem pedig nem különösebben kedvel. Egyébként ha esetleg úgy javítanám ki a "Démon lánya" (nyugi, csak munkacím...) kéziratát, hogy ide feltöltögetem a részeket, vevő lenne rá valaki? Oké, hülyeség ilyeneket kérdezni, de komolyan szégyellem magam, hogy egy történetemet sem fejezem be itt. De ezt elvileg befejezném (hányszor írtam én ezt?), mert tényleg szeretném kiadatni egyszer. Végre egy olyan történet, amibe Adam nem csak kefél. Vagyis Adam csak azt csinálja, de legalább nem konkrétan róla szól. Ennek köszönhetően viszont nem is olyan történet, mint amik eddig felkerültek ide, hanem két iskolás lány kapcsolatát mutatja be.

Na, ilyen, amikor érzem, hogy Adam felbukkant! Egy rohadt nagy vigyort érzek a fejemben! Szóval nem, drága Adam, nem olyan kapcsolatát! Ennyire nehéz feldogoznod, hogy a lányod nem leszbikus?

"De minimum bi!" - mondja Adam. Jé, szia, felbukkansz a blogodon is? Áh, nem, rám hagyja a dolgot. De mióta a lánya utálja, legalább néha elnéz így felénk és tesz az előbbihez hasonló szellemes megjegyzéseket.

Amúgy csodálkozik azon is, hogy a lánya utálja?

Sőt! Megvan a legjobb megfogalmazás, hogy miről szól az a bizonyos történet! Íme a tételmondat:

"Hogyan utálta meg Mindra az apját."

Magamat ismerve úgyis el fogom kezdeni felrakni, aztán majd... Hátha befejezem! Hátha összeszedettebb vagyok így, hogy Adam nem lóg napi huszonnégyben a nyakamon, de annyival azért megnyugtat, hogy néha rám néz. Így igazából egész optimális kapcsolatnak tűnik.

Most Raven a neccesebb.

És Eugene.

De ezt most hagyjuk.

Ja, marha összeszedett vagyok ám, mint látszik.

Annyira összeszedett, hogy hirtelen felindulásból elhatároztam, hogy belevágok egy szakmai témájú blogba. Írtam is már egy cikket.
http://fashionfreak.cafeblog.hu/2015/05/09/az-elso-lepesek-alexander-mcqueennel/

Hát mit is mondhatnék, kicsit úgy érzem, ez is csak egy nagy fellángolás, aztán majd kialszik, mint ide a rendszeres történetfeltöltés. Pocsékul érzem magam, hogy nincs bennem kitartás, tényleg.

Viszont tényleg bírom Alexander McQueent. Egy zseni. Volt.