Már megint ki akarnak nyírni... Hányadszor is?

Csak egy tanács. Titkos tervet ne mondj el Liának, mert amit Lia tud, azt előbb vagy utóbb megtudom én is, ha máshogy nem, akkor elolvasom a cuccait. Ha meg pont az volt a terv, hogy feltegyem ide, hát oké. Olyan kis édes ez a Danny-fiú, meg kell zabálni! Jah, én, mint a suicid. Na de olvassátok, legyetek tanúim! Élek és virulok. - Adam

Danny szövegel, Lia hallgatja:

Nevezz nyugodtan Danielnek. Vagy Davidnek. Vagy Aidannek. Amelyik csak tetszik. Hogy akkor ki is vagyok valójában? Noss… Az vagyok, aki fel fogja falni a te kis drágaságod, az vagyok, aki fel tudja falni a kis drágaságod. Darabról darabra fogom szétmarcangolni, amíg nem marad belőle semmi más, csak… Én.

Bizony.

Ambíciók?

Azok vannak. Elvégre a legjobbtól tanultam, nem igaz? Erre lettem létrehozva, hogy letaszítsam a királyt a trónról. Egy romhalmaz királyát, de ez most lényegtelen.


 Túl későn fogod elmeséli ezt a történetet, remélem tudod. Tudom, hogy érzed te is, hogy csak egy valaki tartja egyben Adamet. ÉN vagyok az az egy valami. Ó, és te is benne vagy! Meguntad Adamet! – Daniel nevet. – Nem ő érdekel, hanem én! Az új. A friss. Raven azt mondta, hogy felesleges veled beszélnem. Persze, tökéletesen értem, hogy miért mondja ezt. De te tudod, mi a helyzet. Tudod, hol rontottad el Adammel, és tudod, hogy miért hozott engem létre. Sérteni a büszkeségét, ha azt kérné, hogy öld meg. Ami azt illeti, valószínűleg nem is tudnád megölni. Tudom, hogy milyen kötelék jött köztetek létre. Hány éve is már? Tudod, hogy Adam mennyire gyűlöli ezt az egészet. Milyen kétségbeesetten meg akar halni… Illetve nem is meghalni. Csak végre más lenni. Túllépni önmagán… Ez az, amire Adam sosem lesz képes.

Persze a kérdés, hogy hogyan tovább.

Az a Billes incidens aggaszt, ugye?

Igen, igen, tudok dolgokat, valahogy úgy, ahogy abba a könyvben is, amit most olvastál. Olvastatok. Olvastunk. Annyi szerencsés különbséggel, hogy én tökéletesen elvagyok akkor is, ha éppen nem itt tanyázom.

Az a Billes dolog ijesztő volt neked, elhiszem. De! Azért Billhez képest kispályás vagyok. Csak egy kissrác. Nem tudok dimenziókat széttépni puszta szórakozásból, kérlek! – nevet. – Őszintén szólva még azzal sem tudlak hitegetni, hogy világhírű leszel. Ha TE nem teszel érte, akkor senki sem leszel. Ha másra nem is, legalább erre jó volt Adam, nem igaz?

Úgyhogy mit akarok tőled?

Igazából semmit. De hé, én tudok rólad, te tudsz rólam, miért tennénk úgy, mintha nem? Éljük a saját kis életünket. Tudod, hogy nem fogom a segítséged kérni. Én pedig tudom, hogy szeretnéd nézni, ahogy végigcsinálom. Rendben. Írd le, amikor éppen kedved van.

A kis hülye, gondolja, hogy a végén hagyni fogom Adamet… – A gondolataimra megint felnevet.

– Nem kell semmit hagynod – ingatja a fejét a srác.

– Raveeeen! Raven, szerinted rendjén van ez így? – kiáltok. – Neked ez a srác jófiúnak tűnik? Mert nekem közel sem…

– Teljes felelősséget vállalok… Danielért – mintha Raven is gondban lenne a nevekkel. Szerinted ez jó jel?

– Teljes felelősséget – ismétlem.

– Valakinek kell, ha már a drágalátos teremtője megalkotta, aztán otthagyta a semmi közepén – feleli Raven.

– És Adam helyett egy másik… – vadbarom?

– Jó üzletnek tűnik, nem? – vigyorog a fiú. Illetve mosolyog. A vigyor az olyan Adames jelző. Basszus, most végig nézve ezt a kettőt, Daniel sokkal inkább lehetne Raven fia, mint mondjuk Adamé…

– Fiúk. Daniel. Örülök neked. Tényleg – sóhajtok. – Hogy így egymásra találtatok Ravennel. Ez tényleg szuper. De akkor is tudjátok, hogy Adam nem pusztán csak fontos nekem, hanem… Ő Adam.

– Tudjuk – bólint Danny.  
Zavar a Danny?

– Mondtam, úgy hívsz, ahogy szeretnél.

– És te hogy hívnád magad?

– Adam.

– Az nem ér… – rázom meg a fejem.

– Ezért hívsz úgy, ahogy csak szeretnél.

– Adam tényleg elkezdte a saját sírját kiásni? – fordulok Raven felé.

– Mint egy főnix – bólogat Danny.

– Raven. Most komolyan. Szerinted ez így teljesen rendben van? Úgy értem… Te hagynád?

– Hogy Daniel végezzen Adammel? – ráncolja a homlokát művien. – Lássuk csak… Igen.

– De akkor miért nem te? Miért bízod Dannyre a dolgot, ha szerinted annyira egyforma az életutatok? Miért nem te?

– Mert én sosem akarnék Adam lenni.

– És hagyod egy fiúnak, hogy Adam legyen?

– Már most is Adam – támaszkodik Raven lazán Danny vállára. Nagyjából ugyan olyan magasak. Raven persze idősebbnek látszik még így halhatatlanként is.

– A nagy elvontságotok… – sóhajtok tehetetlenül. – Ebből sosem lesz eladható sztori.

– És? – mosolyog Danny. – Éld az életed, mi is éljük a miénket.

– Holnap úgyis az lesz az első dolga Adamnek, hogy nekiáll rinyálni, és meg meló után úgyis rádöbbenek, hogy szükségem van rá, szóval az egy ördögi kör.

– Hé, mondtam, hogy nem is kértünk mi semmire – mondja Danny.

– Csak hagyjam a dolgokat…

– Nem. Azt csinálsz, amit csak szeretnél.

– Szóval azt mondod, Adamnek úgyis vége.

– Nem vész el, csak átalakul – mosolyog.

– Aha. Hát jó. Ennyi? Ezért jöttetek? Hogy csak úgy közöljétek, hogy Adamnek annyi?

– Öt év hosszú idő – bólogat Danny.

Itt állnak velem szemben, Raven a maga búskomor, majd én megmentem a világot módján, Danny… Danny pedig csak egy srác, aki majd kicsattan, de a csillogó szemében ott örvénylik valami veszedelmes.

Annyi minden változott.

– Haladnunk kell előre – mosolyog Danny.

– Raven. Világbéke? Ebből? Ez úgy elcseszett, ahogy van. Ha én bármit írok, az sötét lesz, és vérben tocsogó!

– Igen? – vonja föl a szemöldökét Raven. – Nekem nem úgy tűnik, mintha Doriánért annyira lelkesednél. Nem vagy te olyan.

We can be heroes just for one day…

– Srácok…

– Jó volt dumálni! – int Daniel.

Raven biccent.

És csak úgy eltűnnek.

*

– Mi a franc volt ez? – pislogok, Adam pedig mellettem. Elég gyűrött az ábrázata. – Te meg hol voltál?

– Ó, csak úgy erre-arra – legyint.

– Hallottad?

– Hogy a kis szerelmem ki akar nyírni? Ugyan, kérlek!

– Adam…

– Hüm?

– Nagy szarban vagy, ugye tudod?

– Ugyan már! – vigyorog.

– Tudod, hogy ezzel már egyszer megjártad!

– Igen, de Bill drágát nem én teremtettem. A legrosszabb, amit történhet, hogy visszakerül hozzám Danny drága lopott lelke.

– Aha. Hát jó.

__________________________________

És itt járunk most, drága hűséges követőim, csak hogy ti is képben legyetek, mi zajlik mifelénk.