Írói válság, avagy Adam még mindig egy seggfej

Előzmény: Adam meggyőzött, hogy írjak. Megint. Aranyos, ifjúsági sztorinak indult. Megint.

– Adam, bírjál már magaddal! – kiabálok, a helyzethez képest egész visszafogottan fogalmazva.

– Most miért? – vigyorog.

– Miért? Mert a „Cute guy f*cked by a demon caught on camera” nem az a fajta sztori, amit írni szeretnék! És már megint átbasztál! Írjak, mi? Cuki kis kiadható sztorit!

– Most haragszol? – pislog elképesztőn bénán játszott ártatlansággal.

– Nem lehet veled írni! Előkerül egy helyes fiú, és neked annyi! Egy tisztességes démon kell, aki…

– Egy tisztességes démon? Drágám, a fiú eladta a lelkét, mire számítottál?

– Mondjuk, hogy nem dugod meg az első hat oldal után!

– De hát olyan csini – von vállat. – Te meg, ki tudja meddig vagy éppen hajlandó írni. Addig kell ütni a vasat, amíg forró.

– Akkora seggfej vagy!!! Ez… ez megint jó sztori lehetett volna, erre te csak… Áh! Járj Lucy bordélyába! Szedd szét magad! Bános is én! De ne akarjál már megint mindenáron, minden sztoriban dugni! Annak az időszaknak vége, érted? VÉ-GE.

– Pedig a pornó a legnagyobb iparág.

– Elmész te a francba. De most komolyan, miért kellett ezt?

– Mert kanos voltam.

– De… Basszus már, gürcölök a 100 kérdéses kérdőíven, már a testvérei tanulmányai átlagát is kicsikartam belőlük, erre te… Megdugod. Miért, Adam, miért? Jó, én voltam a hülye, nem adtam neked más nevet, de Doriánnál működött, gondoltam most is fog.

– Azért ne hasonlítsd össze Doránt ezzel a kis nyomingerrel!

– Egyszerűen csak… Nem értem. Nyomatod, hogy írjak, hogy csináljam, hogy „we can do it”. Erre… Ja. „do it”. Az van.

– Mit kell ebből ekkora cirkusz csinálni? – vigyorog. – Le sem írtad.

– De láttam!

Tovább olvasom!

Lejátszási lista, ahelyett, hogy írnék

Nem akarok semmit elkiabálni, hogy mikor lesz új sztori, vagy mikor nem, addig is hoztam egy kis zenei összeállítást, ami mindennél jobban reprezentálja, hogy mi is történik velem Adam-ügyben.

Amikor Adam nincs velem, és szenvedek a hiányától

... és azt hiszem, hogy minden jobb lesz, ha visszajön. Pedig nem. Persze, rengeteg mindenben segít(ett), de alapvetően csak egy manipulatív pöcs.
De attól még olyan szép ez a szám! 

Amikor azt hiszem, hogy tudom, Adam mit érez

(0:41-től jön a szöveg is)
... aztán kénytelen vagyok beismerni, hogy ennek jórészt semmi köze Adamhez, csak hozzám.

És amikor Adam csak úgy szimplán Adam

...és mindezt pofátlanul élvezi. És pont leszarja az én létmeghatározós szenvedésem. Ő csak sztorit akar, semmi mást. Ez pedig olyan nevettségesen egyszerű tény! Csak én gondolom túl az egészet. Adamet rohadtul nem érdekli, hogy ő maga kicsoda, vagy micsoda. Csak kapja meg, amit akar. És mindig ugyan azt akarja.
Mindig ugyan azt.
Mindig valaki mást.
(És ez az egyszerű és szépséges minta Ravennel lett elkúrva, mert nem hagytam meghalni szerencsétlent, miután leugrott a szikláról...)

Tovább olvasom!