A macskatartásról
Posted in kisdög, macska, mindennapok
A helyzet az, hogy mint már futólag megemlítettem, beszereztem magam mellé egy kis szőrgolyót.
Kicsit írogatok róla, mert hát ez egy blog, legyen valami új is a 29 napos kihíváson meg a Raven-es birkózásomon kívül. És különben is, hadd írjak már valami... cukit. Jó, igazából írnék én Raven-ről, csak egyszerűen nincs semmi említésre méltó, mert egy nyomorék. Arról meg nem fogok ömlengeni, ahogy a "gondolataiba mélyedve" szenved a fészkében. Szóval akkor mai témán, a macska.
Az egész macska ötlet onnan jött, hogy egy kedves ismerősömmel vitába keveredtünk azzal kapcsolatban, hogy alkalmas vagyok-e szülői feladatok elvégzésére. Már miért ne lennék alkalmas? - mondtam én, erre pedig megkaptam, hogy még egy macskával sem tudnék mit kezdeni, nem hogy egy gyerekkel. Én ez fogadásnak vettem, úgyhogy "fogtam" egy macskát. A gyerek még úgy is ráér, de ez nem azt jelenti, hogy le is mondok róla. Majd ha Gizi megszüli, lesz gyerekem. Najó, nem biztos, hogy csak akkor. Majd idővel elválik. Még azt sem tudom, fiú vagy lány lenne-e inkább optimális.
A macskával nem szaroztam sokat, nálunk a 42. kerületben úgyis van egy szegényebb rész, ahol az egyik sikátor hemzseg a kóbor macskáktól. Nem akartam valami rühes dögledező felnőtt macskát aminek már a fél szemét kikarmolták, úgyhogy a szétdobált kartondobozok alatt kerestem egy almot, amiben már a kölykök az anyjuk nélkül is életképesek, és még nem tépte őket szét egy kandúr.
Válogattam egy kicsit, hogy a kupac kis gombóc közül melyik tűnik a legegészségesebbnek, aztán amellett döntöttem amelyik éppen az egyik társát "terrorizálta". Első pillanatra azt hittem, hogy teljesen fekete az állatka, gondoltam is, hogy ez még kiegészítőnek is jó lesz hozzám, aztán otthon tűnt csak fel, hogy a hasa vörös cirmos mintás, némi fehér és szürke foltokkal. Elég viccesen néz ki. És amúgy meg nőstény. Az legalább nem büdösíti körbe az egész kastélyom.
Nem viselte jól a teleportálást, úgyhogy azonnal behúzódott a kanapé alá. Hagytam, hadd barátkozzon a környezettel, én meg gyorsan összeszedtem egy kisállat-kereskedésből mindent, ami kellhet egy macskának, meg azt is amiről az eladók győzik meg az embereket, hogy kell egy macskának. Nem vagyok hülye, voltam már olyan házba, ahol macskát tartottak, úgyhogy nem álltam analfabétán a dologhoz.
Névnek egyelőre a Kisdög ragadt rá, szerintem találó, és "kizsdög" hangzásról felénk leginkább egy emberek által kedvelt süteményre lehet asszociálni.
Priscilla meg is jegyezte, hogy jópofa egy kajáról elnevezni a házi kedvencet, bár eléggé megpecsételi a sorsát. Na nem nagyon hatotta meg az új lakótársam, de véleménye szerint még mindig jobb annál, mint amikor embereket fogadok a házamba.
Kisdög csak másnap reggel merészkedett ki a bútorok alól, a macskakaja csábító illatára. Megkóstoltam, igazán nem volt nagy szám. Majd egyszer megkóstoltatom vele a vért, hátha rákap. Valaki már kérdezte tőlem egyszer, hogy állatot lehet-e vámpírrá tenni, hát konkrétan nem, de "meg tudjuk fertőzni", gyakorlatilag az összes melegvérű lényt, csak aztán nem bírják sokáig. Vagy a szervezetük áll le teljesen, mert nem tudják úgy hasznossá tenni a vért, mint mi, vagy egyszerűen nincs annyi eszük, hogy ne menjenek ki a napra szénné égni.
Amúgy a macskák, minden bizonnyal természetükből adódóan, nem állnak messze a vámpíroktól. Például egy emberek által háziasított kutya azonnal elkezd morogni egy vámpír jelenléteben, míg egy macska, legyen az akármennyire a "gazdi szeme fénye", előszeretettel dörgölődzik bármelyik vámpírhoz.
Igazából kicsit tényleg úgy érzem magam mint valami középkorú hölgy aki a macskájáról beszél, de hát miért ne? Megtehetem. Alig nagyobb, mint a tenyerem, cuki, és jó simogatni. Tényleg nyugtató hatással van az idegekre a dorombolás. Később meg legalább néhány patkánytól megszabadítja a kastélyt.
Kicsit írogatok róla, mert hát ez egy blog, legyen valami új is a 29 napos kihíváson meg a Raven-es birkózásomon kívül. És különben is, hadd írjak már valami... cukit. Jó, igazából írnék én Raven-ről, csak egyszerűen nincs semmi említésre méltó, mert egy nyomorék. Arról meg nem fogok ömlengeni, ahogy a "gondolataiba mélyedve" szenved a fészkében. Szóval akkor mai témán, a macska.
Az egész macska ötlet onnan jött, hogy egy kedves ismerősömmel vitába keveredtünk azzal kapcsolatban, hogy alkalmas vagyok-e szülői feladatok elvégzésére. Már miért ne lennék alkalmas? - mondtam én, erre pedig megkaptam, hogy még egy macskával sem tudnék mit kezdeni, nem hogy egy gyerekkel. Én ez fogadásnak vettem, úgyhogy "fogtam" egy macskát. A gyerek még úgy is ráér, de ez nem azt jelenti, hogy le is mondok róla. Majd ha Gizi megszüli, lesz gyerekem. Najó, nem biztos, hogy csak akkor. Majd idővel elválik. Még azt sem tudom, fiú vagy lány lenne-e inkább optimális.
A macskával nem szaroztam sokat, nálunk a 42. kerületben úgyis van egy szegényebb rész, ahol az egyik sikátor hemzseg a kóbor macskáktól. Nem akartam valami rühes dögledező felnőtt macskát aminek már a fél szemét kikarmolták, úgyhogy a szétdobált kartondobozok alatt kerestem egy almot, amiben már a kölykök az anyjuk nélkül is életképesek, és még nem tépte őket szét egy kandúr.
Válogattam egy kicsit, hogy a kupac kis gombóc közül melyik tűnik a legegészségesebbnek, aztán amellett döntöttem amelyik éppen az egyik társát "terrorizálta". Első pillanatra azt hittem, hogy teljesen fekete az állatka, gondoltam is, hogy ez még kiegészítőnek is jó lesz hozzám, aztán otthon tűnt csak fel, hogy a hasa vörös cirmos mintás, némi fehér és szürke foltokkal. Elég viccesen néz ki. És amúgy meg nőstény. Az legalább nem büdösíti körbe az egész kastélyom.
Nem viselte jól a teleportálást, úgyhogy azonnal behúzódott a kanapé alá. Hagytam, hadd barátkozzon a környezettel, én meg gyorsan összeszedtem egy kisállat-kereskedésből mindent, ami kellhet egy macskának, meg azt is amiről az eladók győzik meg az embereket, hogy kell egy macskának. Nem vagyok hülye, voltam már olyan házba, ahol macskát tartottak, úgyhogy nem álltam analfabétán a dologhoz.
Névnek egyelőre a Kisdög ragadt rá, szerintem találó, és "kizsdög" hangzásról felénk leginkább egy emberek által kedvelt süteményre lehet asszociálni.
Priscilla meg is jegyezte, hogy jópofa egy kajáról elnevezni a házi kedvencet, bár eléggé megpecsételi a sorsát. Na nem nagyon hatotta meg az új lakótársam, de véleménye szerint még mindig jobb annál, mint amikor embereket fogadok a házamba.
Kisdög csak másnap reggel merészkedett ki a bútorok alól, a macskakaja csábító illatára. Megkóstoltam, igazán nem volt nagy szám. Majd egyszer megkóstoltatom vele a vért, hátha rákap. Valaki már kérdezte tőlem egyszer, hogy állatot lehet-e vámpírrá tenni, hát konkrétan nem, de "meg tudjuk fertőzni", gyakorlatilag az összes melegvérű lényt, csak aztán nem bírják sokáig. Vagy a szervezetük áll le teljesen, mert nem tudják úgy hasznossá tenni a vért, mint mi, vagy egyszerűen nincs annyi eszük, hogy ne menjenek ki a napra szénné égni.
Amúgy a macskák, minden bizonnyal természetükből adódóan, nem állnak messze a vámpíroktól. Például egy emberek által háziasított kutya azonnal elkezd morogni egy vámpír jelenléteben, míg egy macska, legyen az akármennyire a "gazdi szeme fénye", előszeretettel dörgölődzik bármelyik vámpírhoz.
Igazából kicsit tényleg úgy érzem magam mint valami középkorú hölgy aki a macskájáról beszél, de hát miért ne? Megtehetem. Alig nagyobb, mint a tenyerem, cuki, és jó simogatni. Tényleg nyugtató hatással van az idegekre a dorombolás. Később meg legalább néhány patkánytól megszabadítja a kastélyt.
