Összefoglaló, képekkel

Igazán örülök, hogy nem halt még ki teljesen a blog, és ennyi idő elteltével is szívesen olvassátok a világmegváltó gondolataimat.

Amíg én távol voltam, nem állt ám meg az élet. Úgyhogy összedobok nektek egy kis gyorstalpalót, hogy képben legyetek, mi a helyzet az én kis pajtásaimmal. Néhány illusztrációt is kaptok hozzá.

Lucy. Tudjátok, a vattacukorhajú vámpírleányzó Caligóból. Anyja és apja is vámpír volt, ráadásul apja egy amolyan őrült tudósféle. Hmm, hány őrült tudós apa fér meg egy multiverzumban? Még jó, hogy Andort kinyírtam. Egész Caligóval együtt. Bevallom, néha elmerengek azon, hogy Caligo hirtelen felindulásból való elpusztítása nem volt a legjobb ötlet. Persze azért annyira nem bánt a dolog, hogy újjáépítsem. Raven tett rá egy próbát, de ha jól emlékszem, a világ néhány héten belül magába omlott. Jajj, tudom már! Az volt, hogy Nélkülem próbálta meg újra összerakni Caligót. Na, hát ez olyan próbálkozás volt, mint tojás nélkül rántottát sütni. Bár, a vegánok biztos azt is megoldják valahogy. (Amióta láttam hús nélküli kolbászt, végképp kiveszett a hitem az emberiségből.)

Lucy portré

Tovább olvasom!

Halvány fogalmam sincs, merre haladunk

Még élünk, illetve én, Lia élek. Valamilyen formában. Rengeteg minden történik Adammel, vagyis azzal, aki darabokra hasadt. Minden része másfelé kódorog, és csinálja a felfordulást maga körül.
Az utóbbi hetekben pedig Raven is rákapott ennek az ízére. Persze nem olyan konkrétan tépte magát darabokra, mint Adam, sőt, inkább éppen hogy megpróbálja egybe gyúrni a lényét, és ebből elég kusza dolgok kerekednek.

Mint például:

Ravennek határozottan nem így kéne kinéznie. Pláne, hogy októberben még egészen máshogy festett a helyzet. Abban az egyben legalább biztos lehetek, hogy Raven füstöl, mint a gyárkémény.

Természetesen nem vagyok hülye, pontosan tudom, mit akar Raven kifejezni ezzel a tegnap rajzolt képpel.
Rengeteg, rengeteg apró kis szösszenetem van velük az utóbbi hetekből.

De van, ami sosem változik.

jan.29.

"Égen földön kerestem tegnap Ravent, erre hol találom meg? Nazarell csarnokában. A piros hajú Even sehol.
Adam pedig Ravent dugja a trónuson.

Rendkívül romantikus.

Raven Adam csupasz hátába mar, póló egyikükön sincs, nadrágjuk a bokájuknál gyűrődik.

Imádják egymást.

Egyszerűen nem is értem, hogy bírnak ennyire odáig lenni a másikért. Mindig aktuális lesz az I Hate You a Sick Puppiestől.

És most mégis blogodnak tűnnék.

Elégedettnek.

Kielégültnek.

Mindkettőjük részéről legalább ugyan annyira szánalmas, hogy képtelenek elszakadni egymástól.

Pedig most nem én voltam. Komolyan nem. Olyan kegyetlenül idióták. Bármit megtehetnének. Adam még szét is tépte magát, de nem, egy jó dugást azért nem hagyna ki.

Nazarell és Even sehol.

Szeretem azt a verziót, ahol Adam tényleg valami nagyságos.

Mert Adam tényleg valami nagyságos.

De ha választani lehet aközött, hogy istenként lebegjen a végtelenben, vagy belemásszon egy sztoriba, akkor mindig az utóbbit fogja választani.

Azt mondtam, hogy Adam sosem lesz képes lemondani isteni hatalmáról.

Ez nem igaz.

Éppen azt élvezi legjobban, amikor lemondhat róla."

Azóta többé-kevésbé együtt vannak.  

Adam darabokba tépve, Raven pedig mindent magába olvasztva. Igen, ez pontosan olyan kaotikus, mint amilyennek hangzik. De egyszer mindent össze fogok gyűjteni egy szépen felépített regénysorozatba, egészen attól a pillanattól, hogy Adam a koncertnek helyet adó stadion elé teleportált, hogy felszedjen egy énekest.

Tovább olvasom!

Nothing left to say...

... avagy klisésebb cím nem jutott eszembe.

Szóval tudom, hogy biztos bőven van rajta hiba, de... Ennél közelebb még eddig nem jutottam.

Tovább olvasom!

Egy kis vizuális élmény

Lia:
Nem szeretem, jobban mondva nevetségesnek találom azokat a "sztoris blogokat", ahol mindig ott van oldalt, hogy hogyan is néznek ki a történetek szereplői. Eddig úgy álltam hozzá, hogy minek rakjak ki olyan képeket, amiket valaki más rajzolt teljesen más karakterekről, vagy személyekről (külön kell ezt egyáltalán szedni?), majd mindenki szépen elképzeli úgy őket, ahogy azt sikerült átadnom, vagy éppen átadniuk magukról. Egyébként sem találnék tökéletes ábrázolást.
Mára azonban egész jó kis gyűjtemény összejött, és úgy gondoltam, ti is megérdemlitek, hogy ne csak mentálisan lássatok valamit, hanem megmutassak pár képet, amikre neten rábukkanva úgy éreztem, hogy "Hú, de hasonlít xy-ra!"

A következő alkotásoknak semmi köze hozzám, minden velük járó jog az alkotókat illeti, a képeken szereplők pusztán csak közel állnak megjelenésükben az én karaktereimhez.

Aki esetleg nehezebben viseli az homoerotikus képeket, mint az ezen az oldalon írott formában található dolgokat, az vegye úgy, hogy figyelmeztetésben lettek részesítve!

Tovább olvasom!