True Blood - vélemény az 5. évadról
Posted in sorozat, true blood, vélemény
Ezt a kritikát most majdnem elfelejtettem feltenni... Megkésve, de
azért itt van. Úgy
tűnik hamarabb túltettem magam a True Blood dolgon egyelőre, mint
gondoltam, úgyhogy lelkesedés szempontjából jó, hogy már régebben
megírtam, csak össze kellett kicsit szedni a dolgokat.
Igen, és most mondhatjátok, hogy ezzel az egésszel csak az a bibi, hogy Russell kinyiffant. Nem. Ez hülyeség. Oké, elhiszem, hogy kicsit túladagolta magát tündér vérből, de hogy annyira, hogy ne vegye észre Eric kis akcióját… Könyörgöm! Ilyen nincs. Russell csak azért halt meg, mert különben túl nagy „csapás” lett volna az egész kis világra. Nem tudtak volna vele megbirkózni, ennyi tündér vér után meg pláne nem, erre „hát jó, akkor most Eric leszúrja”. Oké, el lehet ezt játszani, bárki írhat bármit, tényleg nincs határ, de van különbség karakter halálok között. Rólam is megírhatja most BÁRKI, hogy jött Gerard, és éppen amikor nem figyeltem, mert mondjuk nálatok vagyok „lelkileg”, hopp leszúrt, és kinyiffantam. Ettől még nem fogok eltűnni. Kicsit több kéne hozzá drágaságok. Persze, Ericet is „csöppet” túlértékeltem az elején, és néhány együttöltött óra után ki is ábrándultam belőle, de hátha Russellben tényleg több van. Majd meglátjuk. Időm mint a tenger. (Csak eme iromány után, a sorozat hatása nélkül már Russell sem olyan erős, úgyhogy csökkent az érdeklődésem után... )
A 4. évad borzalmai után ez egy valóságos felüdülés volt!
Mészárlás dögivel, csak úgy pukkadtak szét a vámpírok szép sorban, és
kegyetlenül vicces volt az egész.
Hol is kezdjem. Mondjuk az elején, valahol ott, hogy Pam
vámpírrá változtatta Tarát. Pam totálisan odáig volt Taráért (szerintem) az első
pillanattól fogva, úgyhogy megérem, hogy nem okozott neki nagy problémát csak
úgy pikk-pakk átváltoztatni a csajszit. Az már kevésbé volt logikus, hogy utána
Eric jött a nagy „a teremtő mindig felelős a gyermekéért” blabla szöveggel.
Bájos volt a kis múltba tekintés is Pamtől, tökéletes fő-kurvának, annyira illik hozzá, hogy bármi mást mondtak volna róla, úgysem hiszem el. Az érfelvágós jelenete kicsit szánalmassá tette a szememben, de lássuk be, azért jó húzás volt. Velem is próbálták már ezt a „zsarolást”, de én röhögve végignéztem ahogy az illető elvérzett.
Bájos volt a kis múltba tekintés is Pamtől, tökéletes fő-kurvának, annyira illik hozzá, hogy bármi mást mondtak volna róla, úgysem hiszem el. Az érfelvágós jelenete kicsit szánalmassá tette a szememben, de lássuk be, azért jó húzás volt. Velem is próbálták már ezt a „zsarolást”, de én röhögve végignéztem ahogy az illető elvérzett.
Nagyon tetszett Tarának az a megállapítás, hogy mindig van
egy idióta, aki Sookie és a golyó közé ugrik, annak pedig különösen örültem,
hogy az egész évad gyakorlatilag röhögött Sookie-n. Végre nem megpróbálták
rejtegetni, hogy MINDEN Sookie körül forog, hanem kijátszották ennek az
abszurditását, és szerintem jól ment nekik. Nem tudom, a
könyvben ezt hogy oldotta meg az írónő, egyáltalán megoldotta-e, de itt végre
az összes szereplő egyetértett abban, hogy értelmetlenül sok dolog függ
Sookietól, pláne, hogy nem is ő az egyetlen tündér, hanem van belőle egy
falkányi. Persze, csavarként jött, hogy a drága felmenői eladták őt egy
vámpírnak, és minden bizonnyal erről fog szólni a 6. évad, de most legalább
kiélvezhettem, hogy a kis tünci úgy ahogy háttérbe szorult.
Aki pedig előtérbe került – dobpergés - Terry Bellefleur!
Nem mondom, hogy túlságosan extrára sikeredett a kis történetszála azzal a
tüzes démonnal, de a vége határozottan tetszett. Arlene is milliószor
értelmesebb csaj, mint Sookie. Ha a kis szöszinek adja elő valaki, hogy „jajj
bocs, hogy elraboltalak, és ki akarom nyírni a férjed, de nekem is gyerekeim
vannak, meg terhes feleségem”, az az idióta nagy csillogó szemekkel fog kutatni
a mindenkinek megfelelő megoldás után, Arlene pedig puff, hátba szúrás, aztán
lőjétek le az idiótát. Így kell ezt. Ez a logikus emberi magatartás.
Alcide meg a farkasok. Totál érdektelen, semmi értelme. Szegény
Alcide-nek sincs semmi értelme. Tényleg nem tudom, minek van egyáltalán a
történetben azon kívül, hogy nézhessenek a csajok még egy pucér hapsit. Oké,
lássuk be, ez azért nem olyan rossz indok. Ha nem, a legjobb.
Sam meg a nője se volt most valami ütős, de azért akadtak
velük szórakoztató jelenetek, főleg amikor a csaj felvette Sam alakját. Az
határozottan vicces volt.
Az Obama-maszkos gyűlölet csoport, vagy mi az, jópofa volt, bírtam volna, hogyha Sookie-t felzabálják a disznók, szerintem én lettem volna a legboldogabb. Talán majd máskor. Az a szar, hogy már annyira elegem van Sookie-ból, hogy ebben az évadban szinte már meg is kedveltem.
Az Obama-maszkos gyűlölet csoport, vagy mi az, jópofa volt, bírtam volna, hogyha Sookie-t felzabálják a disznók, szerintem én lettem volna a legboldogabb. Talán majd máskor. Az a szar, hogy már annyira elegem van Sookie-ból, hogy ebben az évadban szinte már meg is kedveltem.
Hoyt és Jess, plusz egy kis Jason… Nyűglődés, nyűglődés, de
legalább a jobb fajtából. Ami eszméletlenül jó volt, az Hoyt búcsúja. Azt
hiszem eddig ez volt a második „legmeghatóbb” jelenet a Russelles Talbot
siratás után. Baromira átjött, hogy ez a felejtés valami… fantasztikus! Oké, persze, Jess egy
idióta, amiért ezt megtette, de annyira ütős, hogy az agyamat eldobom tőle!
Aranyos csaj. Lenne még mit tanulnia, de tényleg szereti Hoytot. Tiszta
romantikus. Az a néhány perces jelenet, amiben Jason rendőrként leállította
Hoytot ezerszer ütősebb volt, mint múltkor Eric egész évados vergődése.
Mielőtt rátérnék magára a történet fő szálára is, azért
megemlítem Andy-t, mert egész nézhető volt most az ő része is. Az amikor a
tündér csaja megszülte az a négy kölköt valami eszméletlen jó volt! Akkorát
röhögtem rajta, hogy az nem igaz! Ebbe a jelenetben bele volt sűrítve az egész
sorozat lényege. A szereplők csak ülnek, és mosolyogva nézik, ahogy
elképesztően elmebeteg dolgok történnek a többiekkel. Király!
Lafayette most nem igazán kápráztatott el. Hiába a halott Jesus, egyszerűen uncsi volt.
Éééééés jöhet a vámpír hatalom. Már többször kifejtettem,
hogy mi a véleményem arról, hogy a vámpírok ilyen hatalmi rendszert építgetnek
maguknak, de azért itt is kiemelném, hogy: BAROMSÁG! Emberi elmebetegség. Ez csak egy jó kis társadalom kritika volt az emberek
részére, a hatalmi rétegüket kicserélték névlegesen vámpírokra, de meghagyták
nekik a kicsinyes, emberi gondolkodást. Szórakoztató volt nem mondom. Csak
éppen emberi, nem pedig a táplálékláncban az emberek fölött álló lényekhez
méltó. Mondjuk ezt Salome is szépen kifejtette az utolsó rész vége fele.
Tanácskoznak egy asztal körül ülve, aztán meg mindenki magának akarja az isteni hatalmat? Most mondjátok, hogy nem emberi viselkedés. Miből voltak/vannak a háborúitok? Hüm? Na mindegy.
A hatalom tagjairól mit is mondhatnék… Saloméról a első pillanattól fogva tudni lehetett, hogy ő a fő-Lilith imádó, szóval… nem volt túl sokkoló amikor „kiderül”. A Lilith-es dolog is mókás volt, meg tetszik ez az egész Lilth história, de elég nyomin volt megvalósítva. Szerintem. Az a csupavér csaj nem adta át nekem az istenségét.
Tanácskoznak egy asztal körül ülve, aztán meg mindenki magának akarja az isteni hatalmat? Most mondjátok, hogy nem emberi viselkedés. Miből voltak/vannak a háborúitok? Hüm? Na mindegy.
A hatalom tagjairól mit is mondhatnék… Saloméról a első pillanattól fogva tudni lehetett, hogy ő a fő-Lilith imádó, szóval… nem volt túl sokkoló amikor „kiderül”. A Lilith-es dolog is mókás volt, meg tetszik ez az egész Lilth história, de elég nyomin volt megvalósítva. Szerintem. Az a csupavér csaj nem adta át nekem az istenségét.
Billt egészen megkedveltem ebben az évadban. A végén meg
csak néztem, hogy mi van. Rendesen bekattant a kis drága, ezzel az egész
őrületével csak az az egy bajom van, hogy nem őszinte. Persze, ezerszer jobb,
mint az én kis Gerardom, de lényegében ugyan annyit ér. Csak arra van szüksége,
hogy valami miatt gyötörhesse magát. Sookie nem volt hozzá elég, úgyhogy
szerzett mást. Nagyon remélem, hogy nem fog a jövőben visszakanyarodni
Sookie-hoz, mert jelenleg egész szimpatikus öldöklést lerendezett. Jól áll neki
a gyerekes irányítgatás. Úgy vonult fel-le abban a „szent-épületben” mint
kiskakas a szemétdombon. Aranyos.
Eric végleg kiesett a szimpátiámból. Jó, ez lehet, hogy
amiatt is van, mert már idő közben elszórakoztam vele, és elvesztette a
varázsát, de egyszerűen az történt emberek, hogy "átavanzsálták" Eric-et Bill
kezdeti szerepébe. Elég gusztustalan, és sajnos Ericnek is tetszik a helyzet. A
tesókája pedig, az a Nora… Mi van? Úgy értem, előkerült most a szőke tündér
helyett egy barna vámpírcsaj, akit húde meg kell dugni, és húde meg kell
menteni a „rossz úttól”. Gerard imádná. Mindig kell egy csaj, akit meg lehet
menteni, nem igaz?
A többi szereplő a hatalomba pláne unalmas volt. Ott volt a
nagyfejű kopaszt, de aztán Russell hopp, ki is nyírta. Igen! Russell! Hogy én
mennyire, de mennyire imádom azt a vámpírt! Ő az EGYETLEN ebben az egész
világban, aki túljutott az emberi baromságokon.
“I wanna gorge on human blood not because some fucking Bible tells me to but because I like it. It’s fun! It makes my dick hard!”
Azt hiszem ez megmagyarázza a rajongásom okát. Végre, valaki azért csinál valamit, mert szórakoztató, nem mert valami vallás
baromság, vagy erkölcsi meggyőződés, hanem mert jó buli. Ennyi emberek, ennyi.
Annyira édesek voltak Newlinnal, hogy meg kéne őket zabálni! Az a jelenet is, amikor a vérfarkasoknál Steve megkapta az Emma-kutyust… Imádom!
Annyira édesek voltak Newlinnal, hogy meg kéne őket zabálni! Az a jelenet is, amikor a vérfarkasoknál Steve megkapta az Emma-kutyust… Imádom!
Igen, és most mondhatjátok, hogy ezzel az egésszel csak az a bibi, hogy Russell kinyiffant. Nem. Ez hülyeség. Oké, elhiszem, hogy kicsit túladagolta magát tündér vérből, de hogy annyira, hogy ne vegye észre Eric kis akcióját… Könyörgöm! Ilyen nincs. Russell csak azért halt meg, mert különben túl nagy „csapás” lett volna az egész kis világra. Nem tudtak volna vele megbirkózni, ennyi tündér vér után meg pláne nem, erre „hát jó, akkor most Eric leszúrja”. Oké, el lehet ezt játszani, bárki írhat bármit, tényleg nincs határ, de van különbség karakter halálok között. Rólam is megírhatja most BÁRKI, hogy jött Gerard, és éppen amikor nem figyeltem, mert mondjuk nálatok vagyok „lelkileg”, hopp leszúrt, és kinyiffantam. Ettől még nem fogok eltűnni. Kicsit több kéne hozzá drágaságok. Persze, Ericet is „csöppet” túlértékeltem az elején, és néhány együttöltött óra után ki is ábrándultam belőle, de hátha Russellben tényleg több van. Majd meglátjuk. Időm mint a tenger. (Csak eme iromány után, a sorozat hatása nélkül már Russell sem olyan erős, úgyhogy csökkent az érdeklődésem után... )
Ja, és messzemenőkig az volt a legjobb jelenet az egész
sorozatban, amikor Lilith vérétől beállva partiztak. Most képzeljétek el,
mifelénk állandóan ilyen a hangulat.Biztos mi vagyunk a leszármazottak.
Na, ezennel egy időre le is van zárva a True Blood téma részemről. Legalábbis azt hiszem. Várom a 6. évadot!
Ez az évad szerintem is sokkal jobb lett, bár nem változtatott nálam egyes szereplők megítélésében, talán Tara egy fokkal jobb helyre került ( jól áll neki a rúdtánc). Igaz egy picit nehezteltem, amikor olyan hamar elintézte Elijah seriffet :) nagyon tetszett a belépője, nem bántam volna, ha egy picit okosabb fiúcskának 'tervezik', elnézegettem volna egy pár részen keresztül :)Valamiért viszont még mindig Pam a kedvenc.
VálaszTörlés'Az érfelvágós jelenete kicsit szánalmassá tette a szememben' - veled valószínű nem is csinálta volna meg :)
"jól áll neki a rúdtánc"
VálaszTörlésEzzel maximálisan egyetértek!
"Igaz egy picit nehezteltem, amikor olyan hamar elintézte Elijah seriffet :)"
... és ezzel is! Megláttam, már azonnal gondoltam, hogy hümm, hümm, hátha összehoz valami jót ő is, aztán igencsak gyorsan elintézték. Sajnos elég gyengék a "rosszfiú" karakterek, úgy látszik nekik senki sem említette meg, hogy hogyan lehet egy íróra egy kis nyomást gyakorolni.
"veled valószínű nem is csinálta volna meg :)"
Ott a pont...;) Amúgy én is nagyon bírom Pamet. Egyszer ha úgy adódik nagyon szívesen megismerkednék vele.