Édeseim, ezt aztán egész gyorsan kivégeztem. Ha így folytatom, mindjárt elfogy az öt évad, aztán olvashatom a könyvet, hogy megtudjam, mi fog történni utána. Na nem, ilyen mélyre azért nem süllyedhetek. De a sorozatot rohadtul élvezem. (Bár úgy érzem a 4. évadról írottakban ez már csak múlt idő lesz...) Igazából tényleg nem tudom miért ragadott magával ennyire, hiszen egy rakás szar az egész, tele baromságokkal, de van benne valami… Talán csak annyi, hogy „jókor volt jó helyen”, és pont erre kaptam rá.
Ne higgyétek el nekem, hogy tetszett ez az évad, mert ha ilyet mondok az
csak és kizárólag Russell és Talbot miatt van. Jó, nem csak miattuk. De ők végre olyan vámpírok, akikkel szimpatizálhattam! Én aztán támogattam volna Russell világuralom terveit, az biztos! Amíg pöcsfej Eric csak… szexi volt, és aljas. És imádtam. Oké, próbálom visszafogni magam a gyermeteg rajongásból. Nem, inkább mégsem. Nekem kell Eric! (
Időközben megszereztem.) Ó, istenem, amikor Talbottal buzult, hát én sok mindent megadtam volna, hogy ott lehessek. Végre volt valami nézni való. Pedig sosem voltam az a pornó nézős párti, sokkal jobban szeretem művelni a szexet, mint nézni, de ez azért megmozgatta a fantáziámat. A tanulság viszont az, hogy bármit is hoz a jövő, sosem fordítok hátat Ericnek, mert még belém áll… valami. Na nem mintha én szétpukkadnék tőle, mint egy vérrel töltött lufi, de ha emlékeim nem csalnak, nem túl kellemes, ha keresztüldöfnek valamit a hátamon. Várjunk, nem csak elölről szúrtak még át? Arra határozottan emlékszem, hogy kaptam egyszer a szegycsontom alá egy lándzsát, és az átment rajtam, mint forró kés a vajon, de hogy amikor a hátamba nyomtak egy karót az át is áthatolt-e rajtam teljesen, vagy sem, erre most nem mernék megesküdni. Majd megkérdezek egy illetékest.
