Összefoglaló, képekkel

Igazán örülök, hogy nem halt még ki teljesen a blog, és ennyi idő elteltével is szívesen olvassátok a világmegváltó gondolataimat.

Amíg én távol voltam, nem állt ám meg az élet. Úgyhogy összedobok nektek egy kis gyorstalpalót, hogy képben legyetek, mi a helyzet az én kis pajtásaimmal. Néhány illusztrációt is kaptok hozzá.

Lucy. Tudjátok, a vattacukorhajú vámpírleányzó Caligóból. Anyja és apja is vámpír volt, ráadásul apja egy amolyan őrült tudósféle. Hmm, hány őrült tudós apa fér meg egy multiverzumban? Még jó, hogy Andort kinyírtam. Egész Caligóval együtt. Bevallom, néha elmerengek azon, hogy Caligo hirtelen felindulásból való elpusztítása nem volt a legjobb ötlet. Persze azért annyira nem bánt a dolog, hogy újjáépítsem. Raven tett rá egy próbát, de ha jól emlékszem, a világ néhány héten belül magába omlott. Jajj, tudom már! Az volt, hogy Nélkülem próbálta meg újra összerakni Caligót. Na, hát ez olyan próbálkozás volt, mint tojás nélkül rántottát sütni. Bár, a vegánok biztos azt is megoldják valahogy. (Amióta láttam hús nélküli kolbászt, végképp kiveszett a hitem az emberiségből.)

Lucy portré

Tovább olvasom!

Üdv, és hasonlók

Helló, helló, van itt még valaki?

Nos, talán valami nagyszabásúbb belépőt kéne produkálnom így, hmm… Egy év után? Azta’. Fel sem tűnt, hogy eddig szabadságon voltam. Ez persze erős túlzás. Egy jó fél éve már néha azért Liánál dekkolok, de valahogy nem volt kedvem a blogoláshoz, mert hát gondolom mindenkinek feltűnt, hogy a világuralmi terveim egy csöppet megcsúsztak. Fogalmazzunk úgy, hogy nem az elkövetkezendő években leszek a Föld Antikrisztusa. Pech. Pedig remek dolgotok lenne, higgyétek el nekem. 

Hogy mi vett rá, hogy újra betegyem a lábam az internet szánalmas bugyraiba?

Az unalom.

Mi más? 

Az utóbbi időben egyesültem egy nálam sokkal, de sokkal hatalmasabb erővel, bekebelezett, aztán végül én téptem őt belülről darabokra. Ez pontosan olyan remek érzés, mint amilyennek hangzik. Mi volt ezen kívül…? Akadt még néhány futó kapcsolatom, építettem középkori fantasy világot, hogy bevágódjak egy csini srácnál, voltam festőművész, Raven újra rámkattant, aztán újra cölibátust fogadott, webcomic-szereplő is lettem pár képkocka erejéig, segítettem Liának a munka világában, aztán segítettem, hogy felmondjon, és hasonló unalmas dolgok. 

Tényleg life coachként kéne praktizálnom. Bárki életét megváltom! Esküszöm!

Tovább olvasom!